Hetikiadás, 1929. január-december

1929-10-22 / 42 [1515]

Elmélkedés az emberi sorsról. Franz Werfel,a kiváló költő egyik vereébeb azt irja,hogy semmit sem birunk.csak a könnyeinket. Es Anatole Francé ismételten is ráutal arra,hogy csak életünknek és gondolatainknak vagyunk tulajdonosai .Mit jelentenek ezek a végeredményben vallomás számba menő megjegyzések? Az érzések szomorúságának és az intellektus bánatának beismerését. Bizony azt jelentik. Bizony egyértelműek azzal,hogy ha igazán mélyen érzünk,akkor leikunk egyetlen válasza: a könny,s ha igazán gondolkodunk ,akkor lelkünk egyetlen válasza: a magány. Mindez nem azt jelenti,hogy az életet nem lehet reálisan bizonyos felszines harmóniával leélni. Persze,hogy lehet.S tulajdonkópen az ember természetének az a szerencséje,hogy erre képes. Elvégre a gondok t megéreztetik vele a mindennapi élet mindennapi jelentőségét. A feladatok, amelyeket magéra vállal,megértetik vele,hogy az ember nem mozoghat állandóén az érzések és a gondolatok univerzumában. Viszont,ha az ember igazán mélyen érez és mélyen gondolkodik,/ha csak a hit nem életének iránytűje/ akkor az elkerülhetetlen következménye: a magány. Ami az életben reális,az nem rejtélyes.Hogy az emberek komiszkodnak,azt ezer és egy oknál fogva meg lehet érteni. Hogy egymásra rontanak,egymást rágalmazzák, irigykednek,kifürkészhetétlennek látszó okok* nál fogva könnyen kifürkészhető müveleteket végeznek,ezt mindig meg lehet érteni. Ám, ami érthetet len , az az, hegy axat is irigylik embertársuktól,ami fájdalmasan és kizáróan az övé: érzéseit és gondolatait.könnyeit és intellektuális fájdalmait.Igen,sok ember természetében a sadizmus olyan méreteket ölt,hogy még ezeket a kifelé ártatlan é csak az egyén szempontjából végzetes lelki felszereléseket is megirigylik* Hányszor fordul elő az,hogy valakit közvetlen környezete azért nem "szivei",mert az illető érzékeny.Már most ennek az érzékenységnek mi a magyarázata? Ennek az érzékenységnek az a magyarázata <hogy az illető befefé élő életet él.S még ezt sem,ezt a spirituális arisztokratikus 42 szomorúságot sem tudja megbocsátani a környzete.Még ez ellen is kikel.Még ez ellen az elszigeteltség ellen is felháborodik.Igen,az emberek magántulajdon ösztöne olyannyira bizarr és sokszor visszataszító,hogy az érzékeny ember könnyes életét és magányos,mert gondolkodó és gondolkodtató életét is irigylik. Mit lehet ilyen esetben csinálni? Hogyan védekezhetik a védtelenség? Védtelenségében erősnek kell lenni.Hinni kell a könnyek szentségében.Hinni kell a j°ságban,móg ha nincs is eredménye.Ugyanasak a fentemiitett V/erfel mondja egyik versében: "Ma nem vagyok egyedül, ma jót tettem". Mennyire szép ez.Mennyire igaz .Mennyire meginditóan megkönnyez tető l Sz a jó: minden komiszság ellenére lehet az ember jó. Ez a sz£p: minden aljasság ellenére lehet az ember lelkileg szép. Mennyire örvendetes ,hogy a jós ág, a derű, a harmónia még sem vesztette el teljesen jelentőségét a rágalmak,az irigységek,a kiesinyességek ellenére. Mennyire igaz: a költészet is reális lehet könnyeiben és gondolataiban,ha az ember zavartalanul folytatja nemes életútját a komisz és visszataszító gátak ellenére. 3*ÍL