Hetikiadás, 1929. január-december

1929-10-22 / 42 [1515]

' Amikor még nem voltak hírlapok. • • . • A XX.-század gyermekű már meg sem tud lenni uj ságok, napilapok és könyvek nélkül. Á tudásvággyal kapcsolatos kiváncsiság mindig meg volt sok emberben,hát még az a kiváncsiság,aminek a kielégítése legtöbbször csak muló öröm,vagy bánat,esetleg rosszmájusági Az emberi természet alig változott valamit,tehát a mi erényeink és gyengéink megtalálhatók őseinkben is. Mi igen könnyen megnyugtathatjuk magunkat,ha könyvet,újságot olvasunk, vagy levelet irunk,táviratozunk,vagy te lefonalunk,de mit csináltak akkor, amikor még nem volt sem posta,sem könyv,sem újság,sem telefon? Az első hírlapot 1536-ban irták Olaszországban és kézzel sokszorosítva terjesztették. Az 1400-as évek elején találta fel a német Gutenberg a nyomtatott betűt,helyesebben a könyvnyomtatást,de a ma is meglévő Frankfurter Journal cimü lapot csak 1615-ben kezdték nyomtatni. Addig kézzel irték. Hat év múlva az angolok,ujabb kilenc év múlva a franciák * 1ipitották meg az első nyomtatott és nem irott újságokat,mig nálunk Magyarországon ez első nyomtatott újság csak 1705-ben jelent meg, de az is latin nyelven Mercurius Veridious ex Hungária /igazmondó Magyarországi Futár/ cimmel.II. Rákóczi Ferenc tollforgató kurucai ezzel az újsággal ébresztgették a szunyókáló magyarság és a tájékozatlan külföld figye La ét,azonban a szatmári békét már nem érte meg a Mercurius. 70 esztendeig csak német és latin külföldi újságok jutottak el hozzánk néhanap ján, a mig 1780-ban Rát Mátyás meg nem indította a Magyar Hírmondót. Ez a pozsonyi újság hét év múlva már vetélytárssal küzködött,mert Magyar Kurír,majd 1789-ben Hadi és más nevezetes történetek cimmel uj lapokat alapítottak. Az akkor még különálló keleti részeken Erdélyi Magyar Hírvivő nevet adtak az ujabb hírlapi vállalkozásnak. Távir

0 és telefon hiján bizony mai szemmel nevetségesek ezek az első hírlapok,mert nem egyszer féléves,vagy még ennél is öregebb "újságokat" közöltek. Az irni olvasni tudó magyarság mégis k pva kapott utánuk,mert amig ezek sem voltak,csak ugy hallomásból,szájról-szájra adott szóból tudtak meg olyan - nem egyszer világtörténeLmi, vagy országos - eseményt, ami érdekelt mindenkit.Mert akkoriban csak az utas emberek,vásározó kalmárok,vándorló diákok,országgyűlésre összesereglő nemesek,vagy hadba vonuló katonák vitték és adták tovább az újságokat. "Sok temondádat forgatnak a fejükben"- ez a közmondás még a hírlap előtti időkből származik. Már a latin közmondás is azt tartja: Fama ereseit eundo,vagyis útjában növekszik a hir,amit őseink is tudtak és alaposan megnézték,ki mit mond. Ha szavahihető komoly ember állitott valamit,"bizony hírként" adták tovább,de ha olyan gyanúsan hangzott az előadás, hogy kételkedéssel fog&dhatták,azzal a megjegyzéssel terj esztették, hogy "cigánygyerek", vagy "zsidó-hír". A Felvidéken a "tót hír" volt a megbízhatatlan ujságolés megkülönböztető jelzője.Találóan mondták eleink,hogy a "cigányhírnek" nagyobb a füstje a pecsenyénél,ösztövér pecsenye,kevés zsír - igazság - csepeg ki belőle. Nemes uraink és asszonyaink levelezgetéssel cserélték ki híreiket.Ezekben a levelekben sok csodabogarat olvashatunk és legtöbbje a '.'Fima ereseit eundo" bizonysága.PóIdául: valakinak azt mondták Árvamegyóben, hogy 1571-ben Prágában nagy jégeső volt.A Komáromból keltezett levél ugy tudatta a kecskeméti atyafival,hogy akkora jégdarabok estek Prágában,mint egy magyar süveg.Lippára már azt irták, hogy a jég "akkora volt,mint a lud hossza". Képzeljük el,hogyan k-ipták meg ezt a "tót hirt" Kolozsvárt, vagy még távolabb: Brassóban. Ma már vaum. k újságok, sőt a rádiót több ember hallgatja hazánkban, mint ahány forgatja a hír lapokat, mégis gyakran előfordul a prágai jégesőhöz hasonlatos eset. Mert akárhogyan változnak az idők, akár mennyi re fejlődik a technika,az ember mindig ugyanaz marad és mindig örül,.ha valamit a saját elképzelése szerint újságolhat el másoknak. _ _ 3£o