Hetikiadás, 1929. január-december

1929-10-01 / 39 [1515]

Nemzeti kötelesség* Horthy Miklós kormányzó a makói hősök emlékmüvénelpfelavatásán ezeket a súlyos csengésű és nemesvea?etü szavakat mondotta: «* A nagy magyar mu.lt és a hősök kiontott vére mindnyájunkat arra kötelez, hogy tántoríthatatlanul kitartsunk ama szent eszmék mellett, . melyek a magyarságot ogy évezred viharai között megóvták a pusztulásból-, -Ha valatt. valamely fölforgató irányzatnak sikerülne a falu népében a magyarság egyetemes érdekeinek átérzését megingatni es őket nemzeti érzésükből kivetkőztetni - akkor vége Magyarországnak, A kormányzó szavai bizonyára nem csak egyik napról a másikra élő,alkalamszülte megnyilatkozások, - hanem messze előre mutatva megjelülik azt az utat, amelyen a magyar nemzetnek haladnia kell és amelyen haladni is fog. Ezt az utat most a magyar nemzet vezére jelö te meg, akinek szava measzehhangzik s akinek szavát a magyar nemzet szivébe zárja és meg is fogadja. Á nagy magyar mult és a hasők kiontott vére - a kormányzó szavai szerint - kötelezi a mai nemzedéket arra, hogy meg nem tántorodjék és el ne térjen a kijelölt útról. Nekünk nincs időnk arra, hogy játékos kísérletezéssel töltsük meg a történelem lapjait, sem erőnk, sem lelki ismére te tünk, sem öntudatunk nem engedi mag azt, hogy kockáztassuk a ; " . mult eredményeit ós a jövő kilátásait, ptás hatalmasabb, erősebb nébek kiheverhetik ballépéseik következményeit, G magyar nép azon nem játszhat könnyeibmüen nemzeti hivatásába vetett hitével ós a nemzet életével. A ránk__özakadt nehéz idt'kben a nemzet hallatlan erőfeszitéssel talpra állt ós egyetlen táborba sietett. Nagyon jól megérezte és megértette az idők szavát, hogy most nincs helye a pártversengéseknek, mert egyetlen nagy érzés, egyetlen nagy feladat megoldása vár reánk: a nemzeti gondolat megmentés e. * Ezt átérezte a konyháktól a palotáki._ mindenki és sem társadalmi osztáty, sem pártkeret, sem más bárminü különbség nem választhatta el egymástól azokat, akik a közös leszármazásnak és a mult hagyományainak erejénél fog^a a magyar nemzet testében együvé fűződtek. Leomlottak azok a válaszfalak, amelyeket mesterségesen épitettek fel, mert a nemzeti élet egyetemes átütő ereje érvényesül és ez az életerő még mindig mindennél, erüsebbnek bizonyult. A nagy nemzeti erőfeszítésnek kora még nem járt le ós igy nem is gondolhatunk arra, hogy az egy táborba sereglett nemzet életerejét megosztva, a társadalma apró csoportokra oszlatva a különböző jelszavak ós érdekek szolgálatában egymással szembe állitsük* Ebnek is el jön .uajd az ideje, ezt i|meg fogjuk érni minden bizonnyal ós akkor majd vigan feiloboghat újra a part szenvedély és a lokális érdekek aai**$8u3)e amikor a lót és nem lét küszöbén állunk, akkor egyetlen csatasorba" kell állnia a nemzetnek harcban és békében egyaránt és ebben a csatasorban el kell hallgatnia a torzsalkodásnak és nehesztelésnek, a súrlódásnak és zsörtölődésnek, mert a nemzeti feladat mindent felülmúló nagysága egyetlen érzésbe kovácsolja össze a ne..izet minden tagját. Az a történelmi feladat, amelynek súlya alatt görnyed a mai magyar generáció, kérlelhetetlen szigorúsággal megköveteli a legnagyobb önfeloldozást és ha azok a hősök, akiknek emiekszobra.it most leplezzük le egymásután, életük feláldozásával a lehető legnagyobb áldozatokat hozták meg , rlkar ta r. arra került a sor, - akkor ma is meg kell hoznia azt < azt áldozatot, mindenkinek, hogy összeszűritott fogakkal és egysi'ges akarattal dolgozzék a jobb jövő érdekében. Visszavonásnak most nincs helye és ha valaki most mégis ennek szitására vállalkoznék, azt a nemzet életakarása egy pillanatra sem engedheti érvényesülni, hanem elemi erővei el fogja seperni útjából- ^Q<2-