Hetikiadás, 1929. január-december
1929-09-17 / 37 [1515]
LÁIYHABLÁS A , , . eredeti tárcája. Irta: Szilárd Róbert. A jó ég tudja, miféle szerzet volt a véghelyi aiajbég.Olyan fekete.mintha bölcsője a sárga Nilus partján ringott volna,"viszont sokan megesküdtek rá, hogy a Száva mellől, Láz fejedelem országából került ide.Bejárta a padisah egész ^birodalmát a Boszporusztól a nag3/ T tengerig és a homoksivatagtól a bécsi császár országáig.Beszélt mindenféle nemzet nyelvén.Igazhitű muzulmánnak mondotta magát, de nem vetette meg a bort és a tisztátalan sertéshúst. Hatalma nem nagy, mégis félt tőle mindenki.Senki sem tudta okát adni ennek a félelemnek, de lehet,hogy szúrós, fekete szeme okozta.Nagyor. rossz volt a hire. 'Ahogy puha párnájába süppedve kéjesen fújta a füstöt és átható tekinteté t ^rámeresztette az előtte hajlongó Csesmedzsi Alira,olyannak tant fel,mint a hálója sarkában leselkedő pók. - A két utolsó szállítmánnyal nem voltam megelégedve.Nem azzal biztalak meg,hegy vadmacskákat hozzál,hanem engedelmes,hajlékony hurikat a vezirek és a szultán háreme számára. - Nem lehet előre tudni, kiben mi lakik! - védekezett Ali vállvonogatva. - Amikor én elhozom őket régi otthonukból,nem is tudják,mi vár rájüka ..Amint 1 a te kezedbe kerülnek,én nem látom őket többé...Ha ugy találod,hogy vadak, szellditsd meg Őket, hiszen van rá módod!... - Ezt csak bízd rám!...He legyen másra'gondod,mint elhozni a kijelölt zsákmányt!... Ezért fizetlek, nem a rossz tanácsaidért!... - Na látod! . . .Miért teszel cikkor nekem szemrehányást, ha a zsákmány nem a szád ize szerint való!?...Keress ki olyat,amilyent akarsz,elhozom akkor is, ha egész ármádia őrzi! . . . - Most igazán olyant kell elhoznod! Az osztoronyi birónak van ogy lánya, arról azt mondják,olyan a báré,mint a selymes bársony ás olyan fehér,mint az alabástrom.Négy bátyja felváltva orzi és egyedül még az udvarra sem engedik. Ezt hozd el - ha tudod! . . . - Elhozom,ha jól megfizetsz érte! Mit kapok? - Száz piasztert, ha sikerrel jársz, vagy száz botot a mesztelen talpadra, ha megfognál-: és elárulsz!... Gsesiredzsi Ali elégedetton dörzsölte a kezét. - Harmadnapra itt leszek az osztoronyi biró lányával...Készítheted már a selyemerszényt! . . . Erzsc elgondolkodva üldögélt a pitvarajtóban, szórakozottan simogatta Bcdri bundás fejét.A kutya hűséges szemeivel nézegette gazdáját és ha szerét ejthette.hálásan nyalt egyet Erzse kezén.Hosszú ideje ültek már igy, amikor Bodri egyszerre hegyezni kezdte a fülét, jobbra-balra forgatta a fejét,a következő pillanatban pedig eszeveszett ugatással vetette magát a palánk tetején észrevett macska után. Ebben a pereben osont be Ali a házba. Alázatosan hajladozva lépett Erzse elé. " - Allah legyen veled, szépséges virágszál! Itthon van-e a gazda? - kérdezte majdnem suttogva. - Már hogy volna itthon igenkor, aratás idején?... - Sürgős beszédem volna vele, vagy a fiával. - Bátyámuram itthon van, mindjárt kihivom a'házból. Erzse lassan felállt és megfordult. Mielőtt csak egy lépést is tehetett volna, Csesmedzsi Ali egyetlen szökéssel mögötte termett, sürü. vastag kendőt borított a fejére, magához szorította,, hogy meg sem tudott 'mozdulni. A lányt olyan rettenetes rémület fogta el, hogy egy hang^nem' tudott a torkán kijönni. Kezei lankadtan estek le, elvesztette az eszméletét. Ali pehelyként kapta a karjára, nesztelen léptekkel szökött ki vele az udvarból a néptelen útra, feltette a lovára, maga is felült és hajrá!...Mire Bodri megunta a macskahajszolást, Erzsének már csak hűlt helye maradt... A kutya nyugtalanul szaglászott ide-oda, kereste a gazdaját.Megérezte az idégenszagot. . .Felborzolta a szőrét. . .Nyöszörögve kaparászott a belső ajtón.
