Hetikiadás, 1929. január-december
1929-09-17 / 37 [1515]
' : 5S> Hetik iadás. 19 £9. szop tember ..• » :... • íUU?» A sziváryány ma gaaztalása. 3 .oldal. 37.sz. Az ideálok szerepe. Mikor g vihar felhője elvonulóban van, az eső még szomereg, de az égboltozaton már feltűnik a nap mosolygó arca, a megongesztelődés jele lesz a szivárvány. Gyönyörű, hid, amely ismeretlen . *' '•• -tájakat köt össze. A legcsodálatosabb szinek harmóniája egyesül benne. A természet már nem haragszik az emberre, megáztatta a szomjas földet, villámkorbácsával félelmet gerjesztett a szivekben és most tovább megy az orkán.Más tájakra, ahol szintén szükség van tisztitó haragjára! Vannak, akik közönyösen nézik-:szép természeti tüneményt. Semmi egyéb, mint e napsugarak megtörése a vizcseppokben - mondják tudákosan és szárazon,mintha egy mathematikai tételt fejtenének meg. Széknek az embereknek szivében nem jut hely az ideálok, a magasabbrendiá-" -olgok számára. Amint nem hatja meg őket a szivárvány, épugy nem tudnak lelkesedni egy eszméért sem. Csak annak hisznek, ami kézzel fogható. Nem kell őket irigyelni. Mennyi színtől, gazdagságtól fosztják meg életüket, amikor erőszakosan a tapintható valóság szüle keretei közé szoritják egyéniségüket. Hiszen igaz: s. mező,mező marad 9 szivárvány nélkül is, egy ember sem pusztul el azért, mort nincsenek ideáljai, de ahogy az égboltozatot gyönyörűvé tudja varázsolni a szivárvány,épugy az emberi életnek is tartamát, ^mélységet ad a hit. a lelkesedés, az eszmei tűz. Vájjon szükség vanee rózsára és muskátlira? Nincsen, de mennyire1 barátságosabb az a ház, amelynek ablakából virá- ' gok mosolyognak felénk. A kopár és rideg falat élővé, szinessé teszi a fölfutó repkény, az emberi szivet érzővé alakitja a hit, amely nem a sáros földön kúszik, hanem a magasságok felé tör. Bizony, aki gyönyörködni tud : szivárványban, arról - szimbólum ereje alapján - fel lehet tételezni, hogy hinni tud ideálokban is. Vannak úgynevezett felnőtt emberek /azért hangsúlyozzuk az "ugynovezctt 1 séget, mert ? felnőttség sokszor es-^k évek számárai egyértelmű és nom.a belső órettséggel/, kik fanyarul elmosolyodnak az ideálok hangoztatásán. Ugyan kérem! Szappanbuborék illúziók! Ki törődik az ilyesmivel? De ezek az úgynevezett felnőttek elfelejtik, hogy a lidércfény koresése, > szivárvány feletti rajongás, az ideálok hajszolása egyik elengedhetetlen feltétele annak, hogy élni tudjunk. Mennyivel boldogabbak ... v '- racionális mivoltukban? Mennyivel boldogabbak, mert ..satlog tudják, hogy a szép természeti tünefflény semmi egyéb, mint a napsugár megtörése a vizcseppekben? Ez az állitólagos "tudományos" ismeret egyáltalában nem teszi boldogabbá őketi Hom bizony! Hinni kell a virágokban, a szivárványban, az álmokban, mindabban, ami nem konkrét, hogy az élet eltűrhető 'legyen. S ez a hit korántsem jelenti, azt, hogy intelligenciánkkal meg kell alkudni. Ez az a. természetű hit, amely igenis összeegyeztethető az intelligencia v 3 *l. Éppen azért, mert az igazán intelligens ember nagyon is tisztában van azzal, hogy mindent nem lehet tudni. • Ezt például Hamlet is tudta. S Hamletet tudvalevőleg Shakespeare teremtette magi
