Hetikiadás, 1929. január-december

1929-09-10 / 36 [1515]

A BOLDOGULÁS TITKA A HELYES MEGVÁLASZTÁS. ' Ha az ember komolyan meggondolja, az életben minden a helyes megválasz­táson alapszik. Kétségtelen, hogy barátainkat magunk választjuk ki. Érint­keznie mindenkinek igen sok emberrel kell, a munkakörülmények, az iroda, az üzlet, a műhely ezt hozza magával. Barátainkat ellenben megválogatjuk, ki­választ juk ^őket a nagy tömegből, talán nem is öntudatosan. Tudatalatti énünk diktálja, hogy melyik embert kerüljük, melyiknek térjünk ki és melyik­kel érintkezzünk. Ez tisztán rokonszenv, vagy ellenszenv kérdése. Az üzletember, a vállalkozó kiválasztja azokat, akikkel együtt akar dolgozni. Hem felel meg neki akárki. Kiválogatja azokat, akikről azt hiszi, hogy a legjobban fel tudja okét használni ahhoz, hogy eredményes munkát tudjon végezni. Magunk körül tekintve, kiválasztjuk azt, ami termeszetünknek, heve­lésünknek, Ízlésünknek, meggyőződésünknek legjobban megfelel. Az egyformán praktikus közszükségleti tárgyak közül azt fogjuk kiválasztani, amelyről azt hisszük, hogy szebb,^mint a másik. Ez a "szebb" egészen relativ foga­lom. Más embernek talán épen az lesz "szép", amit mi kevésbbé szépnek, vagy csúnyának tartottunk, A fődolog persze az, hogy jól válasszuk ki' magunknak azt, amitől boldogságunkat várjuk. Leggyakrabban itt történnek a legnagyobb tévedések. Az ember gyarló, - tökéletes választást igazán nem lehet tőle várni. A legnagyobb gondot annak kiválasztására kell forditanunk, amire állán- ' dóan szükségünk van. He olyasmit válasszunk ki, amiről csak szeretnénk, ha a miénk lenne, hanem olyasvalamit, ami kell, amire tényleg szükségünk van. ' A^megválasztás szempontjából az embernek rendesen nemcsak jó szemre, ügyességre van szüksége, hanem nagy lelki erőre is. Először az a fontos, ; hogy az ember meglássa, mire van szüksége. A második lépés az, hogy legyen ereje azt meg is szerezni. Ez alatt természetesen azt az erkölcsi*erőt kell érteni, melynek birtokában képesek vagyunk sok oljran dologról lemon­dani, ami nem feltétlenül kell, hogy ennek révén azt az egyet, ami nélkü­lözhetetlen, magunknak megszerezhessük. Az az ember boldog, aki képes megrostálni szükségleteit, képes el­hagyni a haszontalant, a lényegtelent és csak a fontosakat tartja meg. Ez nem könnyű dolog és nem lehet máról-holnapra megtenni. Ehhez az aka­rat nevelése, megedzése kell. A legtöbb embernek az a legnagyobb baja, hogy túlságosan sok feles­leges, haszontalan, rosszul megválasztott dologgal veszi magát körül, ami megakasztja, akadályozza az előbbre jutásban. Válasszunk ki keveset, hasznosat és jót,vegyük magunkat körül szükséges és praktikus dolgokkal, melyek sogitenek bennünket az előrehaladásban, de ezt a keveset válo­gassuk meg alaposan, gondosan és lelkiismeretesen. Aki végigmegy ezen a hehéz iskolán, az végül 'feltétlenül eredményt fog elérni: a lelke boldog ós nyugedt lesz. A váltsájgbüza és az adógabona kulcsa. A pénzügyminiszter a mezőgazdasági ingatlanok vagyon váltsága fejében fizetendő buza árát a földmivelésügyi miniszterrel egyetértően szep­tember hónapra giétermázsánként 22 pengőben állapította meg. A malmok által szeptember havában természetben megkeresett gabonának az általános forgalmi adó alapjául szolgáló átlagos árát pedig a pénzügyminiszter métermázsánként a következőképen állapította meg: buza 22,rozs /kétszeres/ 16, árpa 20, tenge­ri 22,zab 16, köles IS,tatárka 19,ocsu /konkoly/ 13 pengő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom