Hetikiadás, 1929. január-december
1929-09-10 / 36 [1515]
k "<&ogla Iko zás-nélküllség ". - Uj világprobléma A foglalkozásnélküliség nem jelent feltétlenül munkanélküliséget. Foglalkozással biró embereknél a munkanélküliség időleges probléma, amely egyes esetekben ugyan évekre is kiterjedhet, de semmi esetre sem vonul végig az egész életükön. Ezzel ellentétben e foglalkozásnélküliség az egész életet tönkreteheti. M munkanélküliség nagyon régi betegság. * foglalkozásnélküliség problémája az utolsó százhuszonöt év alatt harapódzott el és lesz mindig égetőbbé. kz ókor eszményi államában könnyen fel lehetett sorolni az egyes foglalkozásokat: katonák, papok, állami hivatalnokok, kereskedők és az iparosok lehettek a foglalkozást választó ifjú eszményei. Ezeken a foglalkozásokon kivül osak az egészen közönséges testi munkáról lehetett szó. k civilizáoió fejlődésével egyre több ás több foglalkozás iktatódott be, az emberi szellem tevékenysége ezer felé ágazódott, uj életszükségletek születtek és uj foglalkozási ágak, amelyek ezeket az uj szükségleteket kielégítették. Ugy a középosztálybeli, mint az alsóosztálybeli fiatalember számára egyre ujabb és ujabb pályák nyiltak, amelyek lényegükben nem tértek el nagyon egymástól. z indusztriális forradalom ezt a helyzetet még jobban megszilárdította, kz újonnan megszületett és megszervezett gyáripar ás a vele együtt beköszöntő uj foglalkozási ágak a pályák számát még jobban emelték, k foglalkozásválasztás nehezebb lett. Mert a középosztály beli fiu érezhet magában hivatottságot JMtvosi, mérnöki, katonai, kereskedői vagy gyáripari pályára, de nem valószinü, hogy hivatottságot érez textilgyár-tisztviselői, rádiőkereakedői vagy kidlábmérnöki pályára..;. Mert az alsóosztálybeli fiu vágyhat arra, hogy gyárimunkás, asztalos vagy mázoló legyen, de nem valószínű, hogy pont aluminiumszegeoselőségre, kalapkarimaformálóságra vsgy szőnyegvédőkészitőségre vágyódik, k foglalkozást választók legnagyobb százalékánál teljesen kikapcsolódott a hivatóttság, a kedv vagy a vágy. Csak nagyon kis percent határozza már el magát még gyermekkorában egy bizonyos pályára, k nagyobbik peroent, ép a fenti okoknál fogva, csak ugy került ki az életbe, hogy tudja: pénzt kell keresnie és ezért foglalkozást kell választania. Ha esetleg bizonyos okokból már tudja, hogy milyen szakmába akar jutni, akkor még mindig megmarad a választás a szakma számtalan sok alszakméja között. fiatalember, akiből gyári munkás lesz, osak azt tudja, hogy gyárban akar dolgozni, de nem tudja, hogy milyen gyárban. Ha már egy gyárra elhatározta magát, akkor nem tudja, hogy a gyár melyik osztályába akar kerülni. Kern tudja ezt azért, mert csak a pénzkeresésen van a hangsúly. Nem ismeri annak az iparágnak a helyzetét, amelyre rászánja magát, nem tudja, hogy van-e a választott iparágnak jövője, hogy a jövőben a valószinüségek szerint a munkaalkalmak és a kereseti lehetőségek abban az iparágban nőni fognak-e vagy csökkeni. Nem foglalkozást keres, hanem pénzkeresési lehetőséget. Angliában a munkanélküliséget egy idétlen humorú indítványozó ugy aksrta megoldani, hogy az állam a munkanélkülieknek ne adjon pénzt minden ellenszolgáltatás nélkül, hanem ásasson velük gödröket és a kiásott gödröket újra tömesse be, hogy a munkanélküliek igy legalább megdolgozzanak a pénzükért. Ez az ajánlat jellemző a foglalkozásnélkülire f akinek teljesen mindegy, hogy milyen munkát vállal, akinek csak az a fő, hogy az el-f^ munkáért pénzt kapjon. véprett' " mr- k foglalkozásnálküliség nemcsak az alacsonyabb ós a magasabbrendü testi munkásság problémája, ^oglalkozásnélküliség jellemzi az úgynevezett szellemi munkások legnagyobb részét, akik szintén legnagyobbrészt csak belesodródnak a pályájukba, anélkül, hogy tiszta képet alkottak volna maguknak pályájuk lehetőségeiről, jövőjéről. k foglalkozásnélküliség állandóbb és átfogóbb probléma, mint a munkanélküliség, mert belső probléma is és mert még sejteni is nehezen tudjuk a megoldást. „
