Hetikiadás, 1929. január-december

1929-08-27 / 34 [1515]

BETEGES FÖLÉNYESKEEÉS Vannak olyan emberek, akik valamilyen iskolát jól-rosszul elvégeznek, esetleg diplomát is szereznek, egy könyvet elolvasnak, egyik-másik közér- ' dekü dologhoz a nyilvánosság előtt kéretlenül hozzászólnál-, mindenbe bele­kotnyeleskednek és azt képzelik magukról, hogy az egész világnak az ő véle­ményükhöz kell alkalmazkodnia. Legszentebb meggyőződésük, hogy az ő állás­pontjuk mérvadó, mindent jobban tudnak másoknál, az ő munkájuk a legértéke­sebb, művészetük és tehetségük minden mást felülmúl. Ez nem normális állapot, hanem az öntudat beteges túltengése. A legtöbb ember szemében fölényeskedésnek tűnik fel. Ideg és - jellemgyengeség jele és legtöbbször ostobaságra, do o-egalább is félmüveitségre vall. A fölényeskedés az'egyoldalúan képzett ember velejárója. Elolvas egy könyvet, ebből leszűr valamilyen natározatlan véleményt, ezt'aztán általá­nos értékű igazságnak fogadja el, további életében mindent ehhez formál,erre esküszik és mindenkit^lenéz, aki ugyanarról a dologról kevesebbet tud, Vagy - ne adj'.Isten - máskép van'tájékoztatva. Jaj annak, aki f az ilyen emberek fölényét nem ismeri el, vagy kétségbe vonja. Ez az o 'hiúságukat sérti, már pedig a hiúság érzékeny, roppant érzé­keny. 'Sértett érzékenységüket, jobban mondva fölényességűket' azokkal szem­ben éreztetik fájóan, akik függő viszonyban vannak velük, vagy szolgálatilag alájuk vannak rendelve, uton-utfélen ok nélkül bántják, zaklatják őket, sőt nem ritkán lenézik és megvetik alárendeltjeiket, mert önmagukat magasabb ren­dű lényeknek tekintik. Itt mutatkozik meg az igazi jellembeli gyengeség, mert ugyanezek az emberek, 'akik lefelé fölényes zsarnokok, felfelé, tehát foljebb­valóikkal szemben, gerinctelenek, meghunyászkodók, hajlonganak és hétrét gör­nyednek, hogy észre vegyék Őket. ' A fölényeskedő emberrel kinos, sőt boszantó az érintkezés. Az ő ruhájá­nak például biztosan jobb a szabása, mint másnak a legelső mestertől kike­rült ruhájáé, pedig szegénynek^a nadrágja beillenék hermonikának, lakása tele van a legértékesebb festményekkel, még ha másnál a leghíresebb meste­rek képei lógnak is a falon. De ezek csak értéktelen mázolmányok és boldGg, ha leszólhatja őket, pedig az ő képei a legnyomorúságosabb giccsek, melyek­ről ötven lépésről ordít a, tehetségtelenség. Anekdotát nem tanácsos előtte elmondani, mert a poén után biztosan azt mondja, hogy nem igy van, hanem más­kép és előadja ugyanazt az anekdotát felmelegítve, csakhogy elferditi a poént.. • Minden vitába beleszól, iparkodik véleményét a társaságra ráerőszakolni; ha valaki valamit dicsér, 'azt becsmérli, ha valakit gáncsolnak, azt dicséri, csak azért, hogy ellent mondhasson; fontoskodik a legjelentéktelenebb dolog­ban és ha valaki feladatát előtte ismeretlen okból rosszul, vagy félsikerrel végezte, az első szava ez:^Ezt én jobban megcsináltam volná. . Legjobb a fölényeskedő embert kikerülni, vagy észre nem venni. Az élet amúgy is tele van annyi gonddal és^bajjal, kár az energiát összpontosítani az ilyen * •«•*'.'• mániában szenvedő emberekre, akik talán el sem tudják kép­zelni', hogy az életben súlyosabb problémák is 'vannak, mint az ő beteges hiu­ságuk'és fölényességük. Ha pedig nem kerülhetjük el a velük való találkozást és érintkezést, legjobb, ha lenyeljük ostoba fölényüket. Gondoljunk arra, hogy ők is emberek, még'pedig beteg emberek, akik gyógykezelésre szorulnak. Haverre figyelemmel vagyunk és gyengéikkel tisztába jövünk, talán sikerül ' velük szemben oly helyzetet teremteni, amely lehetővé teszi azt, hogy mi legyünk Nfelük szemben fölényben. Fölényben - fölényeskedés nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom