Hetikiadás, 1929. január-december

1929-08-20 / 33 [1515]

Az idők sodrában. Magyarország patronájának, Nagyboldogasszonynak ünnepére következik a legnagyobb magyar királynak, az ezeréves Magyarország alapjait lerakó Szent Istvánnak emlékünnepe, melyet minden esztendőben hagyományos pompával ül meg P hivatalos Magyarország és az egész magyar nemzet, ^zer éves nyomo­rúságok, szenvedések, hareok borongás emléke üli meg a történelem lapjait és azok visszhangja csendül fel az ősi zsolozsmékban, Boldogasszony anyánk­hoz, István királyhoz esdő fohászokban: "... Nagy Ínségben levén, el ne fe­lejtkezzél, szegény hazánkról, bűnös magyarokról." "Hol vagy István király, téged magyar kivan." A mai sanyarú időkben milyen-megrendítően magasztosán hangzanak felénk ezeknek az ősi zsolozsmáknak évszázadok távlatából vissza­verődő hangjai. k dicsőséges Szent Jobb káprázteoan pompás körmenetének legendás időket felidéző hangulata pedig talán éppen a legalkalmasabb időpont arra, hogy számotvessünk önmagunkkal mai szomorú helyzetünkről. k mai időknek irrealitása, az adott tényleges viszonyokkal, a föld­rajzi, természetrajzi, gazdasági, etnikai, történelmi és politikai viszo­nyokkal és tényezőkkel merően ellenkező jelenlegi helyzetünk minden nyomo­rúsága, mogosonkitottságunk és megbénítóttságunk ellenére is, a legnagyobb anyagi és szellemi erőfeszítést követeli tőlünk, hogy lehetőleg békés esz­közökkel kivivhassuk helyzetünk mielőbbi megváltoztatását. Ennek a csendesen folyó nagy munkának, ennek az állandó nagy nemzeti erőfeszítésnek most érkeztünk el az első megállójához, az első állomáshoz. k ö zent István napját követő napokon megkezdődik a "Magyarok Világkongresz­szusa". Az egész világon elszórtan élő magyarok százezrei, sőt milliói kül­dik el képviselőiket erre a kongresszusra ás egységes munkára szövetkezve, tesznek ünnepélyes fogadalmat a trianoni békeszerződés elleni küzdelemre. Ennek a szövetkezésnek, ennek az ünnepélyes foga dalomtét élnek kiváló fontossága elvitathatatlan. Nem jelent ez egyebet, mint azt, hogy azt a küzdelmet, amit eddig a trianoni Magyarország folytatott, ezentúl a világ minden táján egységes erővel, együttes erőfesztléssel fogják vivni az el­szórtan élő, olszakitott és eddig magukrahagyatott magyarok. Ez pedig nem jelent kevesebbet, minthogy az eddig csonka Magyarország csekély területére és erőfeszítésére korlátozott küzdelem területét kiter­jesztik az egész világra és igy arányaiban megnövekedve, határaiban megsok­szorozva, irányát szétbontva, terjedelmében, mértékében és hatásában óriási­lag megnövekedve viszik tovább a győzelom utján. MH elérkeztünk mar ahhoz az időponthoz, amikor a világ minden táján őszinte és leplezetlen barátaink, sőt csodálóink vannak, akik teljesen átér­zik a velünk történt igazságtalanság tudatát és velünk szemben igazságot és méltányosságot sürgetnek. Ma már széttéptük a kisantant államok körölüttünk font hálóját, a ránk vetett hurok szorítása már meglazult ás a kisantant államoknak ezt a hurkot megfeszítő ereje már meglazult és maguk is előre láthatják már, amikor végleg kisiklik kezükből a hurok. Magyarország végre talpraállt. Ms már nem beszélhetnek velünk foghegyről, mint ahogy azt oddig tet­ték. Nem mi mondjuk, hanem a velünk testvéri barátságban élő olasz nagyha­talom sajtója, hogy "többé már senki sem emelhet büntetlenül kezet Magyar­országra? Azt sem mi állítjuk, hanem, a pozsonyi tárgyaláson, legnagyobb ellen­ségeink bizonyítják, hogy a Felvidéken erős és veszedelmes irredenta mozga­lom él és attól tartanak, hogy olyan parlamenti többségük alakul, mely a Felvidék Magyarországhoz való csatlakozása mellett dönt. Ismétlem, ezt nem mi magyarok állítjuk, hanem legnagyobb ellenségeink." erősítik egyre. Meddig lehet ezt az áramlatot mesterséges gátakkal visszaszorítani, ízt az idő dönti 3l& /folyt.köv./

Next

/
Oldalképek
Tartalom