Hetikiadás, 1929. január-december

1929-08-20 / 33 [1515]

Az idők sodrában. Magyarország patronájának, Nagyboldogasszonynak ünnepére következik a legnagyobb magyar királynak, az ezeréves Magyarország alapjait lerakó Szent Istvánnak emlékünnepe, melyet minden esztendőben hagyományos pompával ül meg P hivatalos Magyarország és az egész magyar nemzet, ^zer éves nyomorúságok, szenvedések, hareok borongás emléke üli meg a történelem lapjait és azok visszhangja csendül fel az ősi zsolozsmékban, Boldogasszony anyánkhoz, István királyhoz esdő fohászokban: "... Nagy Ínségben levén, el ne felejtkezzél, szegény hazánkról, bűnös magyarokról." "Hol vagy István király, téged magyar kivan." A mai sanyarú időkben milyen-megrendítően magasztosán hangzanak felénk ezeknek az ősi zsolozsmáknak évszázadok távlatából visszaverődő hangjai. k dicsőséges Szent Jobb káprázteoan pompás körmenetének legendás időket felidéző hangulata pedig talán éppen a legalkalmasabb időpont arra, hogy számotvessünk önmagunkkal mai szomorú helyzetünkről. k mai időknek irrealitása, az adott tényleges viszonyokkal, a földrajzi, természetrajzi, gazdasági, etnikai, történelmi és politikai viszonyokkal és tényezőkkel merően ellenkező jelenlegi helyzetünk minden nyomorúsága, mogosonkitottságunk és megbénítóttságunk ellenére is, a legnagyobb anyagi és szellemi erőfeszítést követeli tőlünk, hogy lehetőleg békés eszközökkel kivivhassuk helyzetünk mielőbbi megváltoztatását. Ennek a csendesen folyó nagy munkának, ennek az állandó nagy nemzeti erőfeszítésnek most érkeztünk el az első megállójához, az első állomáshoz. k ö

zent István napját követő napokon megkezdődik a "Magyarok Világkongreszszusa". Az egész világon elszórtan élő magyarok százezrei, sőt milliói küldik el képviselőiket erre a kongresszusra ás egységes munkára szövetkezve, tesznek ünnepélyes fogadalmat a trianoni békeszerződés elleni küzdelemre. Ennek a szövetkezésnek, ennek az ünnepélyes foga dalomtét élnek kiváló fontossága elvitathatatlan. Nem jelent ez egyebet, mint azt, hogy azt a küzdelmet, amit eddig a trianoni Magyarország folytatott, ezentúl a világ minden táján egységes erővel, együttes erőfesztléssel fogják vivni az elszórtan élő, olszakitott és eddig magukrahagyatott magyarok. Ez pedig nem jelent kevesebbet, minthogy az eddig csonka Magyarország csekély területére és erőfeszítésére korlátozott küzdelem területét kiterjesztik az egész világra és igy arányaiban megnövekedve, határaiban megsokszorozva, irányát szétbontva, terjedelmében, mértékében és hatásában óriásilag megnövekedve viszik tovább a győzelom utján. MH elérkeztünk mar ahhoz az időponthoz, amikor a világ minden táján őszinte és leplezetlen barátaink, sőt csodálóink vannak, akik teljesen átérzik a velünk történt igazságtalanság tudatát és velünk szemben igazságot és méltányosságot sürgetnek. Ma már széttéptük a kisantant államok körölüttünk font hálóját, a ránk vetett hurok szorítása már meglazult ás a kisantant államoknak ezt a hurkot megfeszítő ereje már meglazult és maguk is előre láthatják már, amikor végleg kisiklik kezükből a hurok. Magyarország végre talpraállt. Ms már nem beszélhetnek velünk foghegyről, mint ahogy azt oddig tették. Nem mi mondjuk, hanem a velünk testvéri barátságban élő olasz nagyhatalom sajtója, hogy "többé már senki sem emelhet büntetlenül kezet Magyarországra? Azt sem mi állítjuk, hanem, a pozsonyi tárgyaláson, legnagyobb ellenségeink bizonyítják, hogy a Felvidéken erős és veszedelmes irredenta mozgalom él és attól tartanak, hogy olyan parlamenti többségük alakul, mely a Felvidék Magyarországhoz való csatlakozása mellett dönt. Ismétlem, ezt nem mi magyarok állítjuk, hanem legnagyobb ellenségeink." erősítik egyre. Meddig lehet ezt az áramlatot mesterséges gátakkal visszaszorítani, ízt az idő dönti 3l& /folyt.köv./