Hetikiadás, 1929. január-december

1929-08-20 / 33 [1515]

• f MS . A HÍRNÉV BOLONDJAI. Nem azokról van szó, akik tehetségükkel kiünnek embertársaik közül és hirnévre tesznek szert, hanem azokról, akiket mások hírneve kábít el és ugy futnak híressé, vagy inkább hírhedté vált férfiak és nők után, mint ahogy az éjjeli lepke rönköd a fényes láng körül. Az emberi lelket analizáló psychiáter azt állítja, hogy ez beteges állapot és mennél alacsonyabblelkü valaki, annál jobban beleesik' ebbe a betegségbe. Aki igazi belső értékkel bir,'az nem keresi a külsőséges szenzációkat, hiszen eléggé változatos és nyugtalan minden ember lelki életo amúgy is. A külső^szenzációkat, a folytonos zajt és izgalmat csak az keresi, akinek szivében, lelkében kietlen üresség és sivár osend van. Ezek az emberek mindenbe belekapaszkodnak, amivel feltűnőkké válhatnak. ' Ezt a betegséget - sajnos - legnagyobb részben nők kapják meg, vannak akik csak kis mértékben esnek bele, de vannak súlyosabb esetek is. ' Egy részük megelégszik azzal, hogy hires művészekhez, Írókhoz, színészekhez leveleket irkál: . Némelyikük talán minden mellékgondolat nélkül ir, de vannak olyanok is, akiket a művész himeve oly extázisba hoz, hogy megfeledkezve noi mi voltukról, a legszenvedélyesebb modorban vallanak földöntúli szerelmet, egészen addig, mig egy másik művész hirneve az előbbiét el nem homályosítja, vagy el nem feledteti. Ez a betegség nálunk is elég nagy mértékben elterjedt. A hozzánk ellátogatott külföldi művészek, pl. Jan Kiepura, Fleta, Mosjukin, vagy annak idején Waldemar Psylander, a velük folytatott Interjúkban akárhányszor panaszkodtak az őket elözönlő levóláradat miatt. Nem kivételek ez alól a divatos művésznők sem, akiket szintén nem kiméinek és valósággal megrohannak a^nők. Láthattuk ezt Josefine Baker esetében, akit már az állomáson valóságos emberáradat fogadott, csak azért, hogy'másnap mindenki eldicsekedhessek azzal, hogy ő már látta a fekete csodát. A legtöbb hirnévre vergődött férfi teljesen tisztában van a hozzájuk cimzett levelek Írójának értékével, mégis megtörténik, hogy egyik-másik hurokra kerül és beugrik ezeknek a'histerikáknak, aminek nem egyszer egy egész életre szóló boldogtalanság a vége. A hirnév bolondjait a nagy bünperek'mindenkor lázasan vonzották. Nincs az az áldozat, melyet meg ne hoznának, hogy egy izgalmas bűnügyi tárgyaláson jelen lehessenek. Készülnek rá, mint valami színházi premierre. Emlékezhetünk a'szörnyű dánosi rablógyilkosságra, melynek tárgyalásakor a legelőkelőbb hölgyek törték magukat, hogy a per'fővádlóttjának, Balog futának vallomását végighallgathassák. Ennek a^bünp érnek tárgyalásán "történt, hogír az egyik esendőrőrmester, aki tanúnak volt megidézve, megkérte a tárgyalást vezető elnököt, távolítsa el a jelenlevő asszonyokat, mert szegyei előttük ilyen förtelmes dolgokról beszélni. A esendőrőrmesterben nagyobb volt a szeméremérzet, mint a jelenlévő előkelő hölgyekben, ekik csak sajnálkozó*aa morogva hagyták ol a tárgyaló termet. Emlékezhetünk az anyagyilkosság, 'miatt elitéit Hdverda Mária perére. Ez a szomorú hírnévre vergődött no a népköltot is megszólaltatta. A^róla költött dalokat még egy-két év múlva is énekelgették. Milyen nagy. látogatottsága volt a Léderer házaspár perének, és milyen embertömeg állt a Margítköruti fogház előtt, amikor a halálra ítélt Léderer kivégzésének időpontja ismeretessé vált. A legközelebbi múltban valóságos népvándorlást okozott Erdélyi Béla bűnügyének tárgyalása, ugy, hogy az ügyészségnek rendőri megerősítést kellett igénybe vennie, mert máskép nem tudta az érdeklődők tömegét távoltartani és a rcadet biztositani. Érdekes, hogy mennél aljasabb és fertelmesebb bűnnel terhelten áll valaki a bíróság előtt, annál nagyobb mértekben lép fel a tömeghisztéria és az emberáradat, mely a tárgyaló terembe be sem fér, sokszor azzal is megelégszik, hogy a vádlottat csak egy másodpercre is láthatja. Érdekes feladat volna a lélekanalizálóknák, hogy kikutassák, mi lehet ennek a beteges tünetnek az oka? a\u