Hetikiadás, 1929. január-december

1929-07-16 / 28 [1515]

~w '^«VTr,L,i/VK DERVIS BÉG. Kszckcib^ A eredeti tároá^a. Három réres kudarcot könyvelhetett már el Gallier Jakab,a koppányi vallon kapitány.^ Szörnyen restelte, mert számtalan csipkedésnek," gúnyolódásnak lett céltáblája. Mindhárom kudarc oly gyorsan következett egymásra, hogy a veszprémi főkapitány bizalmas értesítést küldött neki, jobb lesz, ha veszteg marad a négy palánk között^mert kénytelen lesz kicseréltetni. Gallier összeszorította a fogát,szitkozódott, amikor senki sem hallotta és - ujabb terveket kOVácSolt. ) :.</.);, Koppánytdl alig három óra járásnyira áll Döbrög. Szemre csak egyszerű mr.-, faépítmény, amolyan oölöpvár, öles kerítéssel. Néhány hónappal előbb me*g a vallonok védték, de amikor Dervis bég alig százhúsz emberrel odaérkezett, a vallonok egy-két kardcsapás után, szabad elvonulás mellett átadták, Gallier mindent elkövetett, hogy a döbrögi végházat visszaszerezze. Négy, .alatt háromszor Próbálkozott, de mindannyiszor véres fejjel verték vissza.' K'ikülw dött kémei vakok voltak, vagy haszontalanok, elég az hozzá, hogy híreik egytől egyig megbízhatatlanoknak bizonyultak.A kémek a kudarcok utáa nyomtalanul eltűntek. Hová lettek, ki mondhatná meg?.;<;falán csak a jó* Isten, - meg a döbrögi bég... ' XXX A vallon kapitány titokzatos arccal zárkózott be hadnagyával, Mauricio Donellivel. — Boszantó a veszprémi főkapitány üzenete! — mondotta elkeseredetten. — Tenni kellene valamit! — Azt hiszem, jobb lenne egy ideig várni, hadd bizza el magát a bég. — En más véleményen vagyok...Dervis bég a háromszoros győzelem után'azt fogja gondolni, hogy hosszú időre elvette a kedvünket és nem számit ujabb kísérletre. - Lehet, hogy igazad van, de az is lehet, hogy ő maga gondol támadásra. Jó lenne a kémeket kiküldeni! — Az ördög vigye el a kémeket! — pattant fel Gallier Jakab. -- Még véletlenül sem találni egyet is, akiben meg lehetne biznil — Pedig megbízható hirek nélkül megint csak vereség lesz az eredmény! — jelentette ki Donelli szárazon. Gallier néhány másodpercig kutatóan vizsgálta a hadnagy arcát. Csak ugy odavetőleg jegyezte meg: — Ugy hallottam, hogy tökéletesen beszélsz törökül. Donelli csodálkozva nézett kapitányára, miközben ez "egykedvűen dörzsölget te a kezét. — Tökéletesen! — felelte aztán. — Eleget jártam a portai követekkel.., Miért kérded? — Mi volna, ha téged küldenélek Dervis béghez, megtudni, mi a szándéka? Donelli meghökkent. — Engem?.. .Dervis béghez!?.. .Az oroszlán barlangjába?... — hebegte. Nem, arról szó sem lehet!...Nincs semmi kedvem ahhoz, hogy bőrömet vásárrá vigyem!... — Gondolj a dicsőségre! — kapacitálta Gallier. — Dicsőség!...Ugyan!... - legyintett megvetően*a hadnagy. - Mintha téged a dicsőség csábított volnaeddigi pályafutásodon!... — És a zsákmány?... T

Á- Kincsekre nem számithatsz, hiszen még csak rövid ideje vannak Döbrögön a kontyosok!... — De foglyokat szerezhetsz! ...Akik szegényebbek a templom egerénél és soha sem váltják ki magukat — Minden ellenvetésed hiábavaló!...Neked kell menned! Választhatsz az emberek közül kettőt, akik tudnak törökül, azok elkísérhetnek!...