Hetikiadás, 1929. január-december

1929-07-09 / 27 [1515]

A mérges növények. Mikor mérgezett nyilról és általában a mérgek nagy szerepéről olvasunk a primitiv népek életében,önkénytelenül is egzotikus országokra gondolunk,mert hiszen Európában ma már nincsenek a kultúrától érintetlen primitiv néptörzsek. De ezen a téren a kultúra ugyancsak uj keletű,alig néhány száz esztendős,mert az utolsó boszorkányt a közelmúltban égették el s az utolsó mérgezett nyilakat is csak a XVI.században lőtték ki. Ami azelőtt volt Európa, fő leg Közép-Európa , az bizony nagyon hasonlit a mai primitívekhez és sok tekintetben nenuJ-s külömbözött azoktól. A legbiztosabb fegyver a mérgezett nyil volt itt is állat elejtésére esőember ellen s a misztériumoknak és a hatalomnak is egyaránt a méreg volt legbiztosabb eszköze'. Hogy az európai prehisztorikus törzsek milyen mérges növé-r nyéket ismertek és használtak,azt ma már lehetetlenség megállapítani,de semmiesetre sem tévedünk,ha általánosságban annyit mondunk,hogy azok a mérgek ^melyeket még a történelmi időkben is sokáig hesználtak az európai népek, ősrégi eredetűek. Hogy a kelták,gallok,frankok,vandálok,szkiták milyen nyilmérgeket használtak,azt nem nehéz megállapítani. Első helyen a Sxsakvirágot kell ezek között emlegetni,mely Európa hegyvidékein mindenütt honos.Mérge az, akonitin,a legerősebbek közé tartozik. Bizonyos,hogy a történelemben szereplő waldensi méreg szintén a sisakvirág mérge volt. A másik európai méreg a zászpa mérge.Erről Pliniusz jegyezte fel,hogy a gallok a vadászaton zászpába mártott nyilakat hasznaInak.Hogy a növényi mérgeken kivül a kigyómérget is belekeverték a régi európaiak a nyilméregbe,biztosra vehető. Arisztotelész szerint a szkiták a viperából készítették nyilmérgüket. Ismerték azonban a régi európaiak a a bürköt is,mely a görög igazságszolgáltatásnak volt szörnyű eszköze halálos Ítéletek végrehajtásában. Mérgeket azonban nemcsak halál,hanem kábult és izgalom keltésére is használtak már a legősibb időkben is. Régente rendkívül nagy szerepet játszottak ezen a téren az európai mérges növények is,főleg pedig az; ebszőlőfélék családjába tartozó fajok. Ezek közül manapság is sokszor okoz bajt a farkascseresznye, melynek csábitó bogyója sokszor felkölti a gyermekek figyelmét és nem egyszer okoz komoly veszedelmeket. A bóditó és izgató szerek eredete a müveltségtörténet egyik legérdekesebb fejezete.Egészen a túlvilágra vonatkozó hit keletkezéséig kell e tekintetben visszatekintenünk,ami tudvalevőleg az álom-jelensegekkel függ össze szorosan. Az álomban való hit s az álommagyarázatok okozták,hogy az álmot befolyásolni,élénkíteni igyekeztek. Az álom miszteriumokhoz,mint a jósláshoz,részben mechanikailag idézték elő a bódulatot,mint például forgással, tánccal,részben pedig növényi mérgekkel. Leginkább használatos volt erre a célra a beléndek. A boszorkányságban a régi pogány misztériumok támadtak uj életre,ekkor azonban már valóban az ördög misztériumai voltak ezek, mely ékkel jogosan fordult szembe ez akkor még egységes egyház és állam. A boszorkány,mint régente is a jósnő,főleg kenőcs alakjában használta a beléndek mérget.. A beléndek magját összetörték s zsírral és olajjal kenőcsöt készitettek belőle. E kenőccsel a test olyan részeit kenték be,honnan a méreg felszívódás utján gyorsan eljutott a test belsejébe,igy például bekenték vele a hónaljat,vagy csővel juttatták a test valamelyik természetes nyilasába. Röviddel e müvelet után jelentkezik a kábulat,maja következnek az álmok,melyek a kor szerint más és másféle alakokkal foglalkoztak, de rendesen repülés volt a fő mozgalmuk. s\ r «-»