Hetikiadás, 1929. január-december
1929-07-09 / 27 [1515]
Ridegarcu,elfogult német birák ültek törvényt a szerencsétlen Fatime felett,akit Wolff kapitány megvádolt,hogy az őrsi majorosnó három hetes kisfiát észrevétlenül elrabolta,kegyetlenül meggyilkolta és elásta a nyugati sáncárokba. Fatime halotthalványan kezeit tördelve tagadott. -Allah és az összes próféták a tenuim,hogy nem igaz, amit rám fognak tördelte szakgatottan,Franz Bernhuber,a német törvénybiró,a megtestesült rosszakarat, lenézően végigmérte a vádlott nőt, akinek csak egy bűne volt,az,hogy török. -Ne káromold az Istent! - szólt rá kenetteljes hangon.Tanú van rá,aki meglátott akkor,amikor a holttestet elástad! -Nem igaz!...Nem igaz!...-sikoltótta kétségbeesetten* Bernhuber intett az alabárdos Őrnek,aki behivta a rut per főtanuját - V/olff kapitányt. -Kapitány ur,kegyelmed látta,hogy ez az elvetemült teremtés elkövette a tettet? - kérdezte. A német főtiszt sátáni ábrázattal gyönyörködött a rabnő gyötrődésében,aztán kárörvendően fogott szóba: -A gyilkosságot nem láttam... * Tegnap este, amikor a házban már minden lecsendesedett és az éjszaka néma csendjét csak az utcai őrjárat lépteinek egyhangú kopogása verte fel,furcsa neszre lettem figyelmes...Mintha valaki végiglopózna a folyosón... Nesztelenül kinyitottam az ajtót és rabnőmet,Fatimét láttam macska módjára elosonni.,.Kezében egy kis betakart csomagot vitt... Először rá akartam kiáltani,de utóbb kiváncsi lettem,mi dolga lehet neki ily késő éjszaka. Magamra kaptam a köpenyemet és utána sompolyogtam. A leány kinyitotta a kaput,óvatosan körülnézett,nem látja-e valaki,majd gyors léptekkel a nyugati sáncok felé iparkodótt...Én mindenütt a nyomában maradtam... Fatime minduntalan félbe akarta szakitani az aljas vádaskodót.de a német törvénybiró erélyes kézlegyintéssel elhallgattatta. -A becstelen teremtés ravaszul elkerülte az őrjáratot és észrevétlenül eljutott a sáncárokba...Elásta a magéval hozott terhet és utána rejtett utakon hazafutott,.. -Nem igaz! -szakadt fel Fatime kebléből,-Verjen meg Allah!... Franz Bernhuber újból elhallgattatta Fatimét.Részvétlen arccal szólitotta fel: -Valld be tettedet,gyalázatos!... Fatime tédre rogyott ós összetett kezekkel könyörgött: -Bocsássatok el,hiszen ártatlan vagyok!...Ebből az emberből csak a nemtelen bosszú beszél. A német törvénybiró nem engedte folytatni mtles hangon mondta ki az Ítéletet: -Kinpadra vele!... Ha ott sem vallja be tettét,vessétek a legsötétebb börtön fenekére!... Verjétek vasba,hogy... Nem folytathatta,mert a törvényterem ajtaja felpattant és harsányan kiáltotta Szödi Adorján, a budai főbirő; -Megálljatok!...Még egy tanú van itt,akit nem hallgattatok meg! .. . Franz Bernhuber erélyesen rendre akarta utasitani a zavargót, de amint meglátta a budai főbirót,kelletlenül betessékelte: -Mit parancsol,főbiró uram? - kérdezte. -Hallom a képtelen vádat,mellyel Víolff kapitány ezt a nyomorult teremtést illette,..Emberi igazságérzetem tiltakozik e gyalázatosság ellen,annál is inkább,mert ez az ember a rabnőjét vádolja,holott a gyilkosságot ö maga követte el!... A német tiszt halálra sápadt. -Nem igaz',. .Hazudik! ...-dadogta rekedten.. Bernhuber kényelmetlenül érezte magát.Nem tudta mitévő legyen .Mindkét ur oly tekintély volt a városban, hogy egyiket sem merte megbántani . -A vád nagyon súlyos, - szólt - tudja-e kegyelmed,hogy ezzel nehéz felelősséget vett magára?!... -Tudom! - csattant fel Sződi Adorján,- H GrLia dmagammal esti kőrútunkat jártuk,hogy meggyőződjünk róla,nincs-e valahol tűzveszély, /Folyt.köv,/ %Q>\ v \
