Hetikiadás, 1929. január-december

1929-06-18 / 24 [1515]

A fekete vajda. -r-.i.o . a . , ... . ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Irta. Szilárd Róbert - Kszekdó A eredeti tárcája. , A vajszlci bég ebéd után jóllakott gyomorral szundított a kereveten. De inkább aludt, mint szundított, mert közbe-közbe nagyokat hortyogott. Nem osoda! Este későn feküdt le, reggel pedig korán keltették fel, az elmulasztottakat sietett kipótolni. Reggel már a kora hajnali időben felzavarta a pecsevii pasa csausza, levelet hozván a nagyúrtól, ^bdullah bég nem nagyon Írástudó ember lévén, osak nehezen tudta a cifrr- irássa 1 irott levelet kibetűzni. "Reisz pasa, a dicsőségesen uralkodó *zelim szultánnak, a hivők és hitetlenek urának méltatlan szolgája és a világ urának hódoló Pécsevi várának szandzsákbégje m^harren hónapjának 17.-ik napján, az esti ezán után a hitetionok által Vajszlónak nevezett erősségbe érkezik, hogy Oszik várába való vonulása utján napi fáradságát kipihenje." A levél elolvasásához a derék ^.bdullahnak az egész délelőtt kellett, amikor végre a végére ért és megértette, miről van szó, megvakarta fejét és csendesen átkozódott, mort tudta, mit jelent az ilyen átvonulás. Ki is adta mindjárt a rendeletet, hány csirkét és juhot kell halálra Ítélni, kinek hol kell tálalni és kinek mit kell enni, meg inni adni. Nem volt biztos benne, hogy a dioső Reisz pasa- hűen követi-e a próféta tanait és megtartja-e pontosan az alkoholtilalmat. Behivatta hűséges segédtisztjét, Omár agát. - Olvasd el ezt a levelet! - szólitot-ta fel nem épen barátságos hangon. Omár aga kezébe vette a levelet és zavartan forgatta előre, hátra. Szívesen elolvasta volna, ha tudott volna olvasni. - Bocsáss meg, vitéz bég, - hebegte - már elfelejtettem a betűvetést, amióta megtanultam a kardot forgatni... Nem mondanád cl inkább, mit tartalmaz ez a fermán? - Vendéget kapunk ma este. - Kit? - Heisz pasa jön este ide. - Allah tegye akárhová! - sóhajtott az aga. - Ott maradhatott volna, ahol van! - Az enni és innivalóra már adtam parancsot, a te dolgod lesz a pasát óvatosan borral kínálni. Ha megharagszik érte, rád haragudjék meg... • , Az esti ezán már régen elhangzott, a lótástól, futástól elernyedt emberek pihenáre tértek, csak a katonák bóbiskoltak őrhelyükön. A sötétség növeltével fogyott a bég türelme. Már vágni való sötétség lett, amikor végrö lódobogás hallatszott a gondosan lezárt északi kapu előtt. Omár aga és a bég nagyot nézett, hogy a pasa csak két kísérővel érkezett, legalább egy szakasz spahit várt. Nem merte ennek okát kérdezni, mert félt a barátságtalannak Ígérkező választól. Nom lehet csodálni, hogy félt, mort a pasa, akit e bég eddig szinről-szinre még nem látott,olyan marcona és harcias arccal lépett a szelamlükbe, hogy a bég belsejében megremegett a lélek. Omár aga a vacsora alatt hatalmas korsóval a kezében állt a pasa mögött ós hosszasan tanakodott magában, hogy hogyan kínálja borral a szótlanul ülő vendégeket. A hangulat percről-percre nyomottabb lett.ós a körüljáró boros korsó, hatása alatt sem lett vígabb

0 / Abdullah bég kezdte magát rosszul érezni. A három szótlan ember, a pasa zordon arca, az elfogyasztott alkohol ijesztővé tette a légkört... Rémes balsejtelmek lepték meg és titokban kaftánja alatt meresztgette mind a tiz ujját, hogy elhessegesse a gonosz dzsinneket, akik kárhozatos játékot iá-oaek a jámbor hívővel... Legjobban szerette volna, ha a pasa már útban lenne aszik vára felé. , . Vacsora után nem sokáig maradtak ülve a vendégek, * pasa lassú mozdulattal felállt, intett az egyik kísérőjének, aki egyetlen szóval tolmácsolta /folyt. köv. /