Hetikiadás, 1929. január-december
1929-05-28 / 21 [1515]
Irta.: Kenéz Béla egyet ( tanár, országgy,képviselő ,a képviselőház pénzügyi bizottságának elnöke. A költségvetés általános vitája az egyetlen alkalom,amikor a képviselők nem csupán a költségvetésről és a vele szorosabb kapcsolatban álló szakkérdésékről mondhatják el véleményüket,hanem egyedül felelősségérzetük és tapntatuk által korlátozva szabadon mondhatják el felfogásukat az állami és társadalmi lét nagy világnézeti problémáiról is. És ez helyesen is van így s mert a törvényhozás,ez a magas testület,nem lehet csupán receptiv fórum az ország gondjainak,bajainak és panaszainak összegyűjtője és szócsöve, az angol szólás szerint szélkakas a háztetőn,amely a közvélemény változó áramlatai és hangulatai szerint forog jobbra-balra.« parlament csak akkor töltheti be hivatását méltóan és a nemzet érdekeinek megfelelően,ha messze hallatszó szavával irányitja a közvéleményt és a nemzeti akarat helyes kialakulását,a társadalmak sorsát eldöntő nagy elvi kérdésekben, kz ilyen általános elvi kérdések megvitatásának meg van az a jó hatása is,hogy emelkedettebb eszmekörükben egymásra találhatnak a különböző pártállásu képviselők; enyhül tehát az elválasztó pártkeretek merevsége és öntudatosabbá válik az a pártharcok hevében sokszor elfelejtett igazság,hogy végső eredményben,habár különböző uton igyekszünk is azt elérni,egy közös végső célnak,az ország • boldogulásénak vagyunk és kell is. hogy legyünk t egyetértő munkásai. Bármilyen helyes és szükséges is azonban az általános elvi kérdések megvitatása,nem szabad a költségvetési vita sorén megfeledkeznünk annak^tulaj dónképeni céljáróliaz állam pénzügyi és gazdasági helyzetének birálásáró].,annál kevésbbé,mert a kedvező tünetek sora mellett - a termelés és fogyasztás keavező alakulása,a takarékbetétek emelkedése és igy tovább bizony állama éq gazdasági életünknek komoly szimptomái is mutatkoznak. Egyik ilyen komo _y aünet az állami szükséglet kielégítése céljából szedett adóknak a fogyasztókra és a nemzeti termelésre is majdnem elviselhetetlenül súlyosan nehezedő terhe. Ha a százalékos arányt nézzük,ez az adóteher nem látszik nagynak,mert hiszen Magyarországon a nemzeti jövedelemnek 24 ,3-át viszi el az adó szolgálatAusztriában ugyanennyit,Angliában 22 )o-át,Németországban 25, Franciaországban pedig 27 /o-át.De az a baj,hogy Magyarországon a neozeti jövedelemnek az egy-egy fejre eső átlaga kicsi,ugy hogy ha ebből az átlagból levonjuk a százaiékos adóterhet,a fennmaradó szabad jövedelem összege igen csekély* Minálunk - persze ezek a számitások többékevésbbé labilisak - legfeljebb 450 pengő szabad jövedelem marad az adóteher 1^vonása után,mig Ausztriában 620.Németországban és Franciaországban 800, Angliában pedig több,mint 1500 pengő- Ez mindenesetre a magyar adótehernek éulyos voltát mutat ja,amit egyesek bizonyos oldalról még azzal akarnak jobban kidomborítani,hogy e mellett nálunk az államadóssági szolgálat kényszerű terhe aránylag csekély.Angliában ugyanis az állami adónak több,mint felét az államddóssági szolgálat viszi el,tehát a nagy adóztatásra a kényszerű államadó 3 Üági terhek fizetése miatt van szükség. Nálunk ugyan jelentékenyen kisebb a,z államadóssági teher,azokkal szemben azonban,akik ezt nagyon élesen szoktálc előtérbe állítani,rá kell mutatnom arra,hogy viszont Anglia sokkal kövesebbet szenvedett a háborús pusztításokból,mint Magyarország.Annak a • kárnak egy részét,amelyet szenvedett.jóvátétel révén,visszatérítés alakjában meg is kapta,nálunk azonba n a háború,a forradalmak,az ellenséges megszállások kárainak még a trianoni békediktátum által is okaaott pusztitását - e téren csak a reparációs vagon- és szénszállításokra utalok - néhány esztendő alatt kellett adóbevételekből helyreállítani. Ennek meggondolása elvezet bennünket a sokszor támadott állami beruházási politika bírálatához. Kétségtelen,hogy az állami beruházások mellett néni egyszer háttérbe szorul a gazdaságosságnak a rendelkező elve hogy a t#ke ott keresi az elhelyezkedését,hol rentabilitása legjobban biztosítva ami- Sz igaz, azonban viszont ott, ahol; mint nálunk/10-15 esztendő mulasztásait kellett nemcsak az állam presztízse,de fennmaradása érdekében is á katasztrofális pusztulás elkerülése végett helyrepótolni,ahol - végre
