Hetikiadás, 1929. január-december
1929-05-22 / 20 [1515]
akik számára a beruházási programmra forditott minden millió font befektetés munkaalkalmat jelent, tekintet nélkül arra, hogy magában az utépitőiparban, vagy azokban a legkülönbözőbb iparágakban, melyek a közlekedésügyi reform végrehajtása kapcsán bő megrendeléshez jutnak. Ha elfogadjuk Lloyd George becslését, akkor 20C millió fontot kellene a közlekedésügyi beruházásra, forditani, hogy egy esztendőn keresztül normális legyen az angol munkahiány mértéke, "zzel szemben Lloyd George 145 millió fontot ] civán a közieké-'"'és reformálására forditani nem egy, hanem két esztendő alatt. Liberális párt vezérének számításaira támaszkodva tehát,két* esztendős periódus tekintetbe vételével, az ö arányszámai szerint szükséges 400 millió font helyett csak 145 millió font fog rendelkezésre állni,felt áve, hogy.sikerül annak a - 145 millió font hozadéknak megfelelő - belföldi kölcsönnek sima felvétele, amelynek fedezete Lloyd George szerint, az útalap lenne. A nagyvonalú terv pénzügyi része tehát már három ponton sebezhető."lőször a Lloyd George által tervezett kölcsönösszeg elégtelen, másodszor az útalap terhére ez a kölcsön fel nem vehető, harmadszor a pénzügyi a beroházások tőkeszükségletének belföldi kölcsönnel fedezése nem jelentené a Lloyd George által beigért megoldást, nevzetesen a munkahiánynak a közteher emelkedése nélkül végrehajtott megszüntetését. Tündén egyéb érvtől eltekintve, a legnagyobb nehézség,-amit a ' T The Statist" liberális pártállása ellenére is elismert, - hogy az ország tőke, piacának jelenlegi viszonyai mellett, fantasztikum egy 145 millió fontos belföldi kölcsönnek felvétele. Nem szabad figyelmen kivül hagyni azt a körülményt, hogy az angol kincstár éppen most kásziti elő az 5 fo-OB hadikö les önnek konverzióját, melynek végrehajtását a Lloyd George által tervezett kölcsön az adott viszonyok között lehetetlenné tenné. Az előkészített konverziónak végrehatása lénygesen csökkentené az államádósági kamatszolgálat terhét, tehát kifejezésre jutna a közterhek változásában. Eibás. tehát Lloyd George-nak az a beállítása, hogy a belföldi kölcsönnek végrehajtott megoldás nem változtat a közterheken. A valóság ezzel szemben az, hogy a Lloyd George által tervezett kölcsön az abnormális munkahiány megszüntetéséhez nem nyújt megfelelő megfelelő gazdasági alapot, a kölcsön felvételéhez az útügyi alap elégtelen fedezet, a bet torment adó reményekkel nem kecsegtet. A belföldi kölcsön felvétele teljesen megrontaná az angol tőkepiacot, lehetetlenné tenné az államádósági kölcsönkötyények konverzió ját, megakadályozná a közterheknek az államadósági kamatszolgálta reformjától remélt olyan arányú csökkenését, mely kifejezésre jutna a termelés költségeiben is, tehát felfokozná a brit gyártmányok versenyképességét. Sem az abnormális, munkahiánynak megszüntetése, tehát az egy millió munkahiányosnak foglalkozása, se* a kisebbarányú 145 millió font értékű beruházásokkal kapcsol atos|negolcVás, a tőkepiac mai helyzete mellett, pénzügyileg meg nem oldható. A kelta fantáziájú vezér programmjának analizilséből is kitűnik, hogy a szociálpolitikai tervek és elgondolások kérlelhetetlen korlátai a pénzügyi lehetőségnek. A munakhiány még nem szűnik meg azáltal, hogy elképzeljük a munkahiányosok ezreinek foglalkoztatását. A nvomornakr^Tág jelenti a végét, ha a megszüntetni kívánjuk a nyomort. A prosperitás bekövetkezé 3 éne k nem egyetlen feltétele annek akarása. Szilárd, fejlődő, gazdasági alap, felfokozott nemzeti munka, előnyös világgazdasági és hitelviszonyok teremtik meg a szerves szociális haladásnak a munkaerő kibontakozásának a szellemi ás testi energiát teremtő megnyilatkozásnak igaz lehetőségeit. Le bármennyire is lehangoló annak bizonysága, hogy merő kormányzati elhatározás nem változtathatja meg százezrek élecszín vonalát, mégis biatató jelenség, hogy a világ egyik legnagyobb hatalmasságában csak annak a pártnak javára kínálkozik parlamenti siker, mely a tárca-? . lompolitikát teezi meg pártpolitikájának tengelyévé.
