Hetikiadás, 1929. január-december
1929-05-14 / 19 [1515]
Most,amikor a tavasz csodálatos erejje újra kezd életet árasztani a hosszú tél okozta bágyadt aléltság nyomán,mikor ösi ösztönök hatása alatt minden figyelmünket a nagy magyar rónákon zsendülő vetéseknek szenteljük,- mert azokban sarjad a magyar jövő, - a májusi napoknak ezt az áhítatos csendjét a trianoni határok felől jövő ünnepelés zavaró hangjai szakítják félbe. A román állam ünnepelte meg újra és végérvényesen egyesülésének tizedik évforduló ját .Ennek az ünnepelésnek az adja meg a különös sajátosságct,hcgy^ugy látszik ezt a tizéves fennmaradási időszakot maguk az állam vezetői is oayan lényegesen hosszúnak és soknak találják,hogy érdemesnek látszott annak különös megünnepelését és megünnepeltetését elrendelni Míem emlékezünk arra,hogy más államok köztük szerényen megemlítve magunkat,magyarokat is.államunk fennállásának épen a tizedik évfordulóját szükségesnek tartották volna különösebben megünnepeltetni .A magyarok például idestova nemsokára csaknem egy emberöltővel ezelőtt ünnepelték meg Magyarország dicsőséges fennállásának ezeréves emlékünnepét, ami. bizonyára kissé lélekemelőbb esemény lehetett>mint egy állam tizéves fennállásának gyatra ünnepsége .Lehetséges azonban^hogy erre a mostanit ünnepségre az öröm adott okot; az öröm a felett,hogy sikerült ilyen hosszú időn át,teljes tiz esztendőn keresztül,épségben együtt tartani az egyesitett román területeket,holott ilyen hosszú megpróbáltatásnak,minden komoly számítás szerint,már régen elemeire kellett volna bontania az újdonsült kisantant hatalmat többi társaival együtt. Egyébként minket nem túlságosan érdekeinek a román állam belső ügyei,melyékbe nincs is szándékunk beleszólni és éppen ezért nem is beszélhetünk ünnepléseikről sem.lévén az is belső ügyük. Bizonyára sietnek az ünnepléssel és végül is akkor ünnepelnek,amikor lehet- Ugy látszik,kevés bizalmuk van ahhoz,hogy államuk az ezeréves,vagy még ennél jóval kisebb jubileumokat is megünnepelhesse,hát csak inkább a tizéves jubileumra szorítkoznak,:Igy legalább egy jubileum biztos,annak megismétlése azonban már jóval kevesebb kilátással kecsegtet . Minden bizonnyal a jubileumoknak is meg van a maguk sorsa. Azt,hogy mit jubilálhatnak a kisantant államok,tulajdonképén ők maguk sem Igen tudhatják. Guy de Roquencourt francia politikus állapította meg és az ő szavát meghallhatja és elismerheti az egész nagy- és kisantant közvéleraé_ nye,mert ^hisz nem ellenfeleik közül való,hanem saját táborukhoz tartozó szellemi kiválóság mondotta: "A románok egész műveltségüket az erdélyi fejedelmek:, k bőkezűségének köszönhetik,akik a könyvnyomtatást megismertették velük. Műveltségi szempontból a magyarok ma is a románok felett állnak, 11 Az is ismert történeti térygaogy mig az első román újság is Magyarország terűiétén J Brassóban jelent meg 1838-ban Gazéta Transytvanei cimen. ííem tudható, találnak-e módot a románok arra,hogy valamilyen ünnepi formában elismerjék és megköszönjék azokat a kulturális érdemeké-, amiket az elnyomónak hirdetett magyar Uralom szerzett a román közművelődés előmozdítása terén* Vagy talán azt ünnepelik,hogy sikerült kivonni az elszakított területek lakosságát a nyugati művelődés áldásos köréből és a magyar kisebbség millióit most az alacsonyabb fokon álló román művelődés igájába hajtották,vagy épen a gyarmati népek barbárságának fokára sülyesztették-. Ezt megünnepelhetik és ezen örvendezhetnek;mert ez tényleg kulturális eredmény és ebből az alkalomból fogadhatják is társaik és pártfogóik üdvözleteit. Mindenesetre ez is Ízlés dolga. Az azonban bizonyos,hogy ha ünnepelás helyett munkához látnának és visszaállítanák az elkobzott és megszüntetett magyar kultúrintézményeket,ha iparkodnának jóvátenni az elmulasztottakat,a hibákat és bűnöket, ha törekednének nagy hangon tett Ígéreteik beváltására és egy kissé igyekeznének s, Hyugateurópában maghonosodott átlagos polgári megbízhatóság erényének elsajátítására, több elismerésre szerezhetnének ^ogot a jövő elfogulatlan történetÍrói részéről, /Folyt.köv./