Hetikiadás, 1929. január-december
1929-05-14 / 19 [1515]
Péterke . "l»iíA<Sfls 1 %VÉITÁR K szekció Ir ta:Sz.Torna Maria. Az eredeti tárcája Péterke nem volt éppen rossz gyerek, csak miit afále főúri csemete,túlságosan el volt kényesztetve,rosszul volt nevelve. Azt hitte,hogy neki minden szabad,a félelmet,verést nem ismerte.Soha senki nem merte őt még csak megfenyíteni sem. Mindössze félőt éves volt,de már tele volt unaloaimal,blazirtsággal,Mindene megvolt,amit csak szeme-szája kívántadé az éltető erőt,a napsugarat -a kis pajtásokat- azokat megvonták tőle.De hát Péterke is gyerek volt,még hozzá vásott rossz gyerek,hamarosan kitalálta, hogy az apai tilalom dacára,amikápen saökhetik ki a tanyai béresgyerekek közé.. Péterke barátságával leginkább a kondás hasonkom. J ancsikája dicsekedhetett volna,ha lett volna ezen dicsekedni való.Mert -sajnos - Péterke igen önző,zsarnok szivtelen kis legényke volt.Az ő barátsága bizony igen fájdalmas valami volt.ami kék-zöld foltok,daganatok alak jában mutatkozott néha *'anosika gondozatlan, vánnyadt kis testén. Jancsika azonban egy kis angyal volt,akinek soha eszébe sem jutott,hogy zúgolódni, panrszkodni,vagy - Uramisten /- visszaütni is lehetne.Szegény feje,egész természetesnek találta,hogy mindig ő legyen a ló,akinek nem szabad mutatnia soha,ha fáj valami.Jancsika kis hős volt,aki összeszorított fogakkal ná.aán tudott tűrni és szenvedni. Egy ködös fagyos novemberi vasárnapon,- hogy hogy nem - Jancsikát is elhagyta a szokott béketűrése.Hideg volt,szálingózott a hó s Jancsikának nem volt cipőcskéje.Fájt a hideg,gondolta,egyszer talán az ö kívánságát is lehet teljeseiteni.Hagyót lélokzott hat,mikor érezte,hogy elég bátorsága van már együtt ; megszólalt: -Halli-e úrfi,nem játszom tovább,mert igen fázik c lába;::, -Akarom,ho_ y játszál- felelte ellentmondást nei tűrően Péterke. -Már pedig én nem játszom tovább,akárn..gy is kari az úrfi,-replikázott vissza a kis rebellis kondás gyerek. Péterkét ekkora szemtelenség íátára elöntötte a méreg,felkapta ostorát,s amúgy -istenigazából -elnáspá u ulta a kis pajtását .Mé w j-Sraában suhogott az J stor,-.ak^r odaért a tanya öreg,nyolcvanéve, jóságos tanítója. Egy szempillantás alatt .x •értette a helyzetet .Kancsikat kiszabadít-, tta s a következő percben az ostor boldogabb végével jól elrakta kenyérad 0 gazdájának szemefényét. Az ismerős ordításra előkerült a felbőszült apa is Kern kérdezve semmit,az ostorral neki támadt az aggastánynak,végül meghagyta a béreseknek,hogy huszonnégy órán belül minden vackával együtt, tolonooÍják ka a tanyáról.Aztán tajtékozva,najyokat fújva elhagyta csemetéjével csatateret, Még öt perc sem múlott el,Péterke újból előkerült. Piciny szivében megmozdult vala.ai,érezte,hegy most egy nagy csúnya igazságtalanságtalanság történt s hogy ezt most neki valahogy jovÁ kell tennie Felsegítette hát a ;ég mindig sírdogáló Jánoskát,letörölte a könnyeit,aztán neki melegedve,magára kapta az istrángot,az ostort Jancsika kezébe nyomva : képen biztatta: -Hát ...ost te ha jts, üss , ahogyan csak tudsz! ..akarom ! Jancsika nem kérette magát kétszer,az arcán kigyúlt az öröm rózsája, egyszerre elfelejtettje mindent s a következő percben a vasárnap áhítatos csöndjét felverte a "halihó ...gyi te fakó ! "..kurjongatása és két gondtalan gyerek vidám kacagása. w ancs.ika pünkösdi királysága nem sokáig tartott,mert Péterkét az után-- menesztett "Fraulein" elszólította és tudtára adta,hogy . q folyt .köv.
