Hetikiadás, 1929. január-december
1929-05-07 / 18 [1515]
A spanyol-kereskedelmi pótegyezmény jelentősége.. / « Irta: Mőser Ernő országgy.képviselő Spanyolországgal 1935-ben kötöttük az első kereskedelmi szerződést, amely 19£9 április havában lépett életbe. E szerződésbe a két állam a legnagyobb kedvezményt nyújtotta egymásnak s a két országnak egymás közötti forgalmát teljesen szabályozta. Erre annál is inkább szükség volt,mert Spanyolország vámtarifája maximális és minimális vámtételeket tartalmaz,aminek következtében a szerződés meg nem kötéséig a magyar termékekre a maximális vámokat alkalmazta és azon a cimen,hogy a magyar valuta ingadozója vámokat még külön valuta koeficiensen is növelte. ' A szerződés életbelépte után a két ország közötti kereskedelmi forgalom,ha szerény keretek között istmegindult s a mérleg Magyarországra aktivéért amig Spanyolország 1928-ban 1.600.000 pengő értékű árut exportált Magyarországba, Magyarország 3.517.000 pengő értékű árut vitt ki Spanyolországba. Ebben az összegben a legnagyobb tételt,1.730.000 pengőt az élő csirke képviseli,amivei szemben Spanyolország 885.000 pengő értékű narancsot exportált hozzánk. Érdekes megemliteni,hogy 850.000 pengő értékű vasúti személyszállító kocsit és 490.000 pengő értékű villamosgépet,izzólámpát és más villamoskészüléket szállítottunk Spanyolországba. Spanyolország kezdeményezésére 1928-ban a fennálló szerződés reviziója érdekében tárgyalások indultak meg a két állam kormánya között. A spanyol kereskedelmi politika ugyanis arra törekedett,hogy a kereskedelmi szerződ dések megkötésénél ne adjon engedményeket annál a színvonalnál,amelyek autonóm vámtarifájának minimális vámjai jelentenek. Ebből a célból a spanyol kormány nemcsak velünk,hanem mindazokkal az államokkal is reviziós tárgyalásokat kezdett, amelyeknek a minimális vámtarifán túlmenő engedményeket adott annakidején s e tárgyalásoknak célja az volt,hogy az időközben elkészült uj vámtarifájának alkalmazására magának teljesen szabadkezet biztositson. A megindult tárgyalások során a spanyol kormány azzal a kívánsággal fordult hozzánk,hogy az 1925_ben kötött kereskedelmi szerződós alapját szélesit3ük ki olyképen,hogy a két állam egymásnak ne korlátozóttan,hanem teljes mértékben adja meg a legnagyobb kedvezményt s Magyarország mondjon le az egyes áru spanyol vámja tekintetében foglalt azokról a lekötésekről,amelyeket az alapszerződéshez mellékelt jegyzék sorol fel. E kívánsággal szembnn a magyar kormány ellenértékül azt kívánta,hogy Spanyolország viszont mondjon le azokról a lekötésekről,amelyek az 1925-ik évi szerződésben a magyar vámok tekintetében voltak a spanyol termékek számára biztosítva. A lefolytatott tárgyalások során a két kormány olyan értelemben egyezett meg,hogy a spanyol kormány a szerződésben magyar részről biztosított vámkedvezmények nagy részéről lemondótt,viszont a magyar kormány a lekötéseknek különleges spanyol cikkekre vonatkozó kisebb részét fentartotta.Tette ezt azért,mert időközben jóformán valamennyi európai állam ugyanezen az alapon egyezett meg a spanyol kormánnyal, s mert a Spanyolország javára adott kedvezmények más kereskedelmi szerződéseinkben is nagyrészt benne vannak. Az uj megegyezésbei -aód03itott kereskedelmi szerződés előreláthatólag kiszélesíti a két állam közötti árucsere alapját,amire annál is inkább szükség van,mert Spanyolország egyrészt a baromfikivitelünknek biztos piaca, másrészt pedig fejlődő villanyiparunk Spanyolországban az ott megindult élektrifikálásnál - a múltból legalább is erre következtethetünk - megfelelő piacot fog találni. A vámgabona ára. A malmok által vámőrlés fejében ez év májusában természetben megkeresett gabonaárakat métermázsánként a következőkép állapították meg: buza 24,rozs /kétszeres/ 21,árpa 26, tengeri 27,zab 24,köles 29,tatárka 23 pengő.