Hetikiadás, 1929. január-december

1929-04-16 / 15 [1515]

nemtelen i egy véreit. "1 Semmi sem jellemzi jobban a trianoni békeszerződés utáni korszakot,mint a román optánsügyi tárgyalások körüli huzavona. A jelentéktelen tizenkettedrangu államból középhatalommá felcseperedett román állam fitytyet hányva az európai hatalmak garanciája alá helyezett békeszerződéseknek, saját balkáni szája ize szerint intézte el az erdélyi magyar optánsok földbirtokainak ügyét. A békeszerződés világos rendelkezéseit megszegve,a döntőbírósági tárgyalások megkerülésével iparkodott megtartani a csalfa uton megkaparintott koncot. Majd pedig a lojalitás álarcába burkolózva a jóakarat jegyében huzta-halasztotta a végnélküli tárgyalásokat,hogy a végén esetleg engedve még majd ugy tüntesse fel a dolgokat,mintha kegyet ós kedvezést gyakorolna a magyarokkal szemben,ha megfizeti a jogtalanul elvett földbirtokok árát. Ez a minden jóhiszeműséggel merőben ellenkező játék a Népszövetség bíráinak csendes elnézése mellett folyik és nekünk,magyaroknak még jó arcot is kfl£ft mutatnunk hozzá. Ebből is tanulhatunk valamit. Csak azt nem tudjuk elképzelni,hogy ha a régi elrendezett jogviszonyok idején,mikor az erdélyi román pénzintézetek egymásután összevásárolták a magyar földbirtokokat és kihúzták a földet a magyar oirtokosok lába alól,ugyan mit szólt volna a világ és miket mondanának most rólunk és a régi magyar rendszerről,ha akkor a magyar állam lefoglalta volna a román pénzintézetek kezére jutott földeket ós önhatalmúlag megállapított legcsekélyebb kártalanítási összeg ellenében felosztotta volna a földre szorult magyarok között. A magyar kormány azonban sohasem fordult ilyen nemtelen fegyverekhez,hanem mindig tiszteletben tartotta nemzetiségre való tokintet nélkül minden birtokosnak a tulajdonához való jogát és azon iparkodott,hogy az állam védelme alatt mindenki megtalálja boldogulásának útját.Azóta nagyot fordult a világ.A régi erdélyi birtokosok idegenek lettek ősi portajukon,mert magyarságukat nem tagadhatták 'meg és a magyar állampolgárság mellett optáltak. Ezért pedig az uj urak egyszerűen elvették tőlük birtokaikat. A Népszövetség urai,ugy lát szik,erőseb belegyakorolták magukat a "se;an'íin sem szabad csodálkozni" elv alkalmazásába ás igy azon sem csodálkoznak,hogy a románok most komolyan tárgyalnak a békeszerződés megszegett pontjainak kifő Ittzásáról és elméletileg legalább talán hajlandóságot mutatnak az 5 százalékos kártalanítás nevetséges összegének esetleges fölemeléséről, feltéve,hogy ez nekik nem kerül pénzükbe. R. Kinley angol politikus jellemző szavait iktatjuk ide,mely méltó választ ad ezekre a kérdésekre: "A magyar békeszerződéssel az antant balkanizálta Európát s élősdi és martalóc szövetségesei kedvéért Erdély keleti határától Svájcig uj Macedóniát formált.Azonban minden mulandó.A békeszerződés gyenge emberek müve ós amit az emberek elrontóttak,azt a történelem önmagától fogja helyrehozni •" Lehet,hogy ennek időpontja még messze van,de az is lehet, hogy változások küszöbén állunk. Mussolini kiküldőttgének,Grandi olasz külügyiállamtitkárnak érkezését az egész magyar nemzet kitüntető figyelemmel kiséri. Lehet,hogy ez a látogatás nincs minden jelentőség nélkül. Annyi bizonyos,hogy minél tovább tart a várakozás, annál fokozottabban kell ^Igyekeznünk arra,ne hogy elernyedjen az ősi hivatottságban vetett hitünk és ne hogy meggyengüljenek nemzeti erényeink,mert abban a nagyon várt időpontban,amikor a történelem helyrehozza az elkövetett bűnöket,egységes nagy nemzeti erőfeszítésre lesz szükség.