Hetikiadás, 1929. január-december

1929-04-09 / 14 [1515]

A hosszú élet titka; j ' A középkorban az ember életének átlagos tartama 25 óv volt; 1901-ben a statisztikai adatok szerint minden gyermek születésekor számithatott arra, hogy 49 évig fog élni; 1926-ban az átlagos életkor 57-re emelkedett. a kutatások azt is megállapították, hogy a halálesetek jó egymarhadát oly okok idéztk elő, amelyek legnagyobbrészt elhárithatók lettek volna. Ha az alacsonyabbrendü álla tokát nézzük, kimutatható, hogy ötször annyi évet élnek, mint ahány esztendő szükséges csontrendszerük teljes kifejlő­désére* Az embernél ez az idő husz év, az embernek tehát legalább száz eszten­deig kellene élnie. Ha valaki a hatvan éves kört elérte anélkül, hogy nemesebb szerveinek valamelyike beteg lenne, akkor az élet 90, sőt 100 éves korig meg­hosszabbítható volna. ^elvetődik azonban önként a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán tovább élni? írdemes-e az élet tartamát meghosszabbítani? Erre a céir. e tudomány ered­ményeit fölhasználni? Ha az elohaladott korban az egészség nem kifogástalan, *a munkakedv és munkabirás megcsökkent, a kedély elvesztette rugalmasságát, akkor az élet az em­bernek magának és másnak is csak nyűg, teher. Altalános az a téves hit, hogy magasabb korban már ugy sem lehet dol­gozni, komolyabb munka nem idősebbek részére való, mert nem is birják. Ennek az elterjedésében sok része van Dr.Oslers amerikai orvosnak, aki évekkel ezelőtt egy nagyobb tanulmányban kimutatta, hogy az emberiség legkiválóbb, legfontosabb alkotásai 25-40 év között levő egyénektől származnak. Annak idején az amerikai orvost sokat támadták e lehangoló nyilatkozata miatt, amely javakorban lévő em­berek munkakedvének szárnyát szegte. Az élclapok is tollúk hegyére vették ezt a véleményt és cikkekben, rajzokban tették mulatságossá. Az egyik újság a lap ha­sábjain közölt kroki alakjában egy értekezlete tanácskozását ŰÜf/ azon megjelen­tekkel - senki sem lehetett persze 40 évesnél idősebb - határozatot fogadtatott el, hogy az összes negyvenévesnél idősebb emberek, mint világra és az emberi­ségre fölöslegesek, - megmérgezendök. Hónapokon keresztül a^ összes vicclapok, kupiéénekesek karikaturisták •ebből a témából éltek és épen ez bizonyította, hogy az angol orvos mennyire túl­lőtt a célon. És nemsokára Dorlan orvos komoly,mélyreható tanulmányt irt. "Az emberi onkaképesség határa" cimen és ebben azt bizonyította, hogy nagyon sok jelentős alkotás oly embereknek köszönhető, akik a hatvanadik életévüket már régen betöl­tötték. Sut beigazolta azt is, hogy a legtöbb műremeket nagyven és hetven év kö­zött lévő'emberek alkották.HegVizsgálta'400 nagy ember életét és ugy találta,hogy ezek között 90 élemedett korban érte el dicsőségének csúcspontját. A legtöbb egyén T a 400 közül - negyven éves korában érte el munkaké­pességének teljességét, de például Gáli lei,Bancroff,Buffon,Geothe,Bismarck,Verdi, Herbert Spencer legtökéletesebb munkáikkal 70-85 éves korukban ajándékozták meg az emberiséget. Apponyi Albert 80 éves korában aratta legfényesebb szónoki diada­lát a népszövetség előtt. Tizián egyik legnagyobb képét 98 éves koréban festette, Jefferson 75 éves korában még nagy sikereket aratott a szinpadon, ugyancsak ily idős volt Haendel, amikor legszebb oratóriumának egyikét szerzetté. Moltke het­venedik évét taposta, amikor a francia-német háború csodálatos haditemét kidol­gozta. És hogy az öreg"hadvezér szellemi erejének milyen frissességében volt,-?—-5. megmutatta az eredmény. Mlj'fj Hogy pedig közelebb fekvő példákra is hivatkozzunk, - világháború had­vezérei majdnem mind átlépték már a hatvan, sőt hetven évet* Hindenburg ma 82 éves; Clemenceau 88 éves; Arthur Jkmes Balfour 89 év előtt született; Olivér kerdoll Holmes, a kiváló amerikai orvostudor, aki még ma is élénk tevékenységet fejt ki, 86 éves, George P. Baker 87,Thomas A Edison 82 éves. 'És hányan vannak még annyolcvanon is tul, akik, ha nem is intézik országok sorsát, ha nincsenek is kimagasló állásokban, de azért szellemi és testi erejük frissesegében munkál­kodnak. A hitet, hogy a magasabb életkorban lévők már nem alkalmasak a mun­kára, leginkább talán az terjeszti és erősiti, hogy a munkaadók, tehát gyárak, vállalatok tulajdonosai nem szivesen látnak alkalmazottaik között már idősebbeket Bérmilyen munkaképes is valaki, uj elhelyezkedést már csak hagy nehezen talál, ha ^5-40 évet túlhaladta. Elől jár példával az állam, amely nem alkalmdj,csak bizo­nyos korig és bármily egészséges, munkabiró legyen is valaki, 60-65 eves korában nyugdijba kényszeriti .. Mélyen megható, ha az ember látja,hogy öregedő férfiak és nők,hogy erőlködnek eltüntetni a kor áruló jeleit, csakhogy éveik száma fel ne tűnjön, abbéi néhány évet könnyebben letagadhassanak, mert tudják,hogy az elhölyes kedés mennyire nehéz. folyt.köv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom