Hetikiadás, 1929. január-december

1929-03-26 / 12 [1515]

Húsvéti, harangok. A hagyományok szerint húsvét előtt a harangok Rómába mennek,hogy ottan fölszentelve,onnan visszatérve frissen és diadalmasan csengve hirdessék a feltámadás zsolozsmáját. Azt is mondják,hogy minden ut Rómába vezet. Vallásfelekezetre és művelődési viszonyokra való tekintet nélkül mindenki Róma felé tekint és egyének,nemzetek,társadalmak sorsa mindig Róma felé gravitál. A világtörténelem tanulsága szerint az emberi időszámítás kezdete óta Róma irányából jött csaknem minden kezdeményezés,Róma belejátszott mindig a történelem kialakulásába. Minden bizonnyal érvényesültek más hatalmas anyagi ós szellemi erőtényezők is; a reformáció,a francia forradalom, az angol világhatalom és legújabban ümerika felülkerekedő hatalma erőteljesen befolyásolta az emberi művelődés haladásának irányát,de Róma sohasem egyetlen korszakot,sohasem egyetlen eszmét, sohasem egyetlen nemzetet jelentett,hanem korszakokon,eszméken és nemzeteken tul az általános emberi fejlődést képviselte a pogányság és kereszténység korszakában egyaránt,a nemzeti egység és szétdaraboltság idején egyformán,a vallásosság és vallástalanság, a művészi izlés és a pusztulás korában,királyságon,köztársaságon,esászárságon,apró f e jedelea.aégek , egyházi állam korszakain keresztül. Az emberi művelődés bölcsőjétől kezdve minden időkön keresztül egészen napjainkig,mikor talán az uj olasz reneszánsz korszakát értük meg,amely ismét uj eszméket,uj módszereket mutat meg a civilizáció csődjéhez eljutott emberiségnek. Távol áll tőlünk'az,hogy vallási, vagy egyházi térre tereljük a figyelmet és ebből a szempontból vitassuk Róma fölényét.Vallási téren keresse mindenki maga üdvözülése útját. Nem a pápa világi hatalmának ünnepélyes elismerése,a világi és egyházi hatalomnak a kibákülése ragad meg bennünket.Ebben az utolsó momentumban mi szimbólumot látunk,mely a mai kor emberének s világháború után következett korszakban való magára eszmélését jelenti,melyben a kulturális missziónak elismerése érvényesül olasz és francia, katolikus és református részről egyaránt. Nem minden jelentőség nélkül való tény az,hogy énen most tárgyalja a francia radikális szocialista és demokrata köztársaság parlamentje a kiűzött szerzetes rendeknek a visszabocsátésról szóló törvényjavaslatot, a katolikus,református és szabadgondolkodó tudó sok,művészek,irók és más kiválóságoknak a visszabocsátást sürgető, beadványa alapján. Nem vallásról van szó,hanem az emberiség lelkiismerete szólal meg ismét és Róma irányitó szelleme érvényesül újra a világtörténelemben. Az emberi civilizáció csődje a világháború borzalmai után,a kiméletlen békeszerződések nyomán ütötte fel fejét és lehetetlen államalakulatokhoz vezetett, «z emberi művelődés teljes összeomláséval fenyegető kilátások,a hosszú művelődés ,történeti fejlődések eredményeképen kialakult állami berendezések erőszakos felforgatása,uj és műveletlen népek államalkotásra képtelen módszereinek kiszolgáltatott régk kultúrák haldoklása, a nagy nirvána,a vörös szovjet világhálózatának örökös vonaglása - uj embereket,uj eszméket,uj megállapításokat,és uj módszereket követeitek. Ezt a történelmi feladatot újra lóma vállalta el és az emberiség jobb sorsa törekvő népei ismét Róma felé figyelnek és innen van az,hogy szimbolikus jelentőséget nyert az egyház és állam kibékülése,mely egyszerűen azt dokumentálja,hogy a mai korszak müveit és felvilágosodott vezetői semmi akadályát sem látják egyik részről sem annak,hogy ez a két modern eszme: az egyház és az állam együtt dolgozzék az emberiség jövő boldogulásának előmozdításán. Igen,az utak Rómába vezetnek.Hiába szegült ellene dacosan Franciaország,hiába vértezte körül magát a kisantant vasgyűrűjével,hiába szállta meg a Rajnavidéket,mintha azt sohasem is akarná kiüriteni.Ma már a kisantant államok ingának,mint szélben a nádszál. /Folyt.köv./