Hetikiadás, 1929. január-december
1929-03-19 / 11 [1515]
/Cgipkerózsa II, folytatása./' j' Gyorsan, gyorsan. A királyhimnusz felzengett, lobok peregtek, zászlók lendültek s a tengerviz felforrt a hatalmas hajócsavar habverőjétől. Gyorsan, gyorsan. Még egy kendőlobogtatás, egy felzúgó no raj , aztán mind kiseojek lesznek a parti emberek s mind végetelenebb a tenger. Gyorsan, gyorsan repültek a hetek. Egy nap, mikor hir se jött, hosszú volt, mint az ördög kötele, s a hetek és havak repültek mégis. Eedig sokszor megtörtént, hogy hir se jött..... 0 nem mintha Mor?. n d kapitány nem lett volna a legpontosabb levéliró, hanem az a helység, az a front, az az árok, ahol ő fekszik most, ahol ő van most elásva nyakig sárban, füstben és vérben, a^van messze, messze. Három hot óta nem jött már levél. Ez so k, ez több annál a hoszszu időköznél, ami néha két levél közé feküdt és több annál, amit egy aggódó lánynak nyugodtan el lehet viselni. Bezzeg nem volt most már üres miss Clara számára a nap. Tele volt szorongással, várakozással. Bezzeg nem volt már üres fecsegés, amit a délutáni teákon reménykedő szülők, sóhajtó asszonyok összehortak. Hogy mikor jött levél X kapitánytól, hogy mi hir Y hadnagyról? A hir jött hamarább. A hir, mely hivatalos pontossággal és visszavonhatatlan ridegséggel hozta miss Clara tudomására, hogy Morand kapitány,az angol királyi hadsereg kilencedik lovasosztályának felderítő tisztje a francia mezőkön 1917 március 3. a Coeur des Dames-i ellentámadás előkészítésének előharcaiban gránétlövést kapott ós elvérzett, mellén a becsületrend és félméter mész. Iáiss Clara térdei remegni kezdtek, s forogni kezdett körülötte a korházterem. Aztán szép csendesen végigesett a földön. Ágyra fektették és magához tért.' Azaz hogy mégsem. Eszméletre tért az orvosi tudomány parancsára, de alighogy felpislogott, be is csukódott rögtön a szeme. Ez már az álom, mely gyógyit és feledtet, mondták az orvosok, hagyni kell hogy pihenjen. Miss Clara pihent. Immár harmadnapja. *z osztályvezető öreg doktor bácsi fogta a lány pulzusát, felgyűrte a szemhéjjait, aztán leeresz• tette és megcsóválta a fejét. Má a nap áthivatta egyik kollegáját a másik osztályból és ketten csóválták a fejüket. Harmadnap konzilium volt, negyednap pedig már előadást tartottak a professzorok az ágya körül, Mr. Smith pedig, mint maga is csendes halott, ült, ült az ágy fejénél. Haza akarta vitetni a lányát, de erről lebeszélték a doktorok. Szükséges a folytonos szakszerű felügyelet, a folytonos megfigyelés. Hetek multak igy. M*ss Glara feküdt az ágyon, lélegzete egyenletesen szállt ús emelkedett, aludt. Ki tudja mitől lehet igy aludni? Ki tudja meddig fog még igy aludni? Hónapok multak. Már a háború is véget ért, már mr. Smith is visszaadta céljavesztett életét ff az Urnák, a csoda még egyre tartott, miss Clara, az élő holttest aludt, ÉiJ/t és mégsem élt. Szólították, nem felelt. Tűt szúrtak az ujja hegyébe, nem reagált. Messze földről jött orvosok, nagyhírű hipnotizőrök röntgeneztek, villanyoztak, bűvöltek, bájoltak és odább mentek - a lány szemrebbenés nélkül aludt tovább. Aludt és tetszhalott létére túlélte ápolóit és orvosait. És évek multak el. Végkép lemondtak róla,„csak tartogatták, mint egy mamiét, mutogatni a tiszteletreméltóbb látogatóknak Es tiz évvel a halálos álambalépés után ismét csoda történt. Egy hajnalban megindult a föld Johannisburg alatt, s mialatt veszett pánikban menekült a vá os lakossága, mialatt betegek kiugráltak ágyaikból, miss Clara felnyitotta derült pilláit. Kürülnézett. Hiszen ismerte ő a johannisburgi korházat jól, kis egyemeletes épület volt, mikor még ő ápolta benne a rokkantakat. Ha a z ember az ablakon kinézett, látta a park utjain sétáló betegeket, az üveggyár, kéményeit, az Erzsébet szobrot a György téren Es most, most mindebből semmit se lát - Istenem, mikor ő itt járt kelt, még gázzal v:. v lágitottak, köröskörül barna vaságyak, kőpadló, alacsony ablakok.... Hová lett mindez? Egy csodálatos teremben v&n, amelyben minden ragyogó fehér, a falak csupa fayenee, a nagy szárnyas ajtók villogó lakkal behúzva, a tetőn üveggömbökben valami egyenletes tompa megfagyott világosságé
