Hetikiadás, 1928. augusztus-december
1928-11-27 / 48 [1514]
Profi és amatör labdarúgás. Egyes lapok az utébbi hetekben tele vannak kesorgésekkel és burkolt fenyegetésekkel,amelyeknek az a céljuk,hogy meglágyítsák az Országos Testnevelési Tanács szivét. Kissé visszásán hat az a túlbuzgó igyekezet.amellyel vélt igazukat védik,mert annyira egyoldalúan tárgyalják a labdarúgás mai pénzügyi helyzetét,hogy csak a hivatásos labdarugó .. állapotát nézik és az amatőrökkel nem törődnek.Pedig nemzeti szempontból elsősorban az unatőrök s ezek között is a vidékiek sorsa a legfontosabb. amióta a magyar pénz helyzete megszilárdult a nemzetközi piacokon,nehezebb lett az élet,helyesebben: nem lehet olyan rövid idő alatt annyi pénzt összerakni,tehát az aamberek legnagyobb részének nincs módja sportszenvedélyét olyan mértékben kielégiteni,mint néhány évvel ezelőtt. Statisztikai adatok bizonyitják,hogy az őszi hónapokban 150 ezer pengővel kevesebb volt a labdarugó mérkőzések bevétele, mint t--.vr.iy. Ezt a hatalmas pénzt természetszerűen megérzik a profi-csapatok, melyeket csak nagy üggyel, bajjal tudnak fenntartani; de még jobban sújtja az amatőröket. Csodálatos, hogy 40-50 éves dicsőséges sportmuitra visszatekintő egyesületek nem siránkoznak, nem panaszolják el, hogy mérkőzéseiken lámpással sem találnak fizető nézőt, csak fizetettett a kirendelt rendőrség képviselőiben. Vidéken valahogyan még megyéinek az amatőrök és csak ott küzködnek pénztelenséggel, ahol hivatásos csapatok is működnek, mert a közönség - nem is lehet rossz néven venni tőle - oda megy, ahol fejlettebb, szebb és izgalmasabb mutatványokat lát.. Á profi alakulatok számitásaitmegbolygatta a hiány,mert a játékosokat és vezetőket - különösen az utóbbiakat - fizetni kell. le az amatőrök nem fogják fel olyan tragikusan a helyzetet,. hanem maguk a játékosok adják össze a sportoláshoz szükséges összeget és - ha kopottáDb' ruhában és szakadozott cipőkben is - vigan rúgják tovább a felfujt borlabdát. Csak a legnagyobb és egyik legrégibb egyesületünk, á líkC roppant össze a terhek alatt, csak a griffmadaras labdarugók - többnyire kisi'izetéses hivatalnokok - nem birtdk ki a tulkiadást ét oszlatták fel labdarugó szakosztályukat. De még sem jajonganak. Dolgoznak csendben, szerényen, megértik, hogy a változott viszonyokhoz nekik is alkalmazkodniuk kell, mert támogatást ás nakjyobb segítséget senkitől sem várhatnak. Csak.az üzleti alapon berendezett - profi alakulatok nem akarják megérteni, a kor kényszeritő szavát. Ezek ma is ugy akarnak élni, mint a pénzbő időben és görcsőssen ragaszkodnak tekintélyes fizetésükhöz. Ig.~z, hogy a magyar labdarúgás ereje és tudása, sokat nehozitene a hivatásos csapatok megszűnésével, mégsem szabad arra jogot tartaniok, hogy külső segítséggel tartsák fenn őket. Különösen nem gondolhatnak azért sem, mert ezzel az amatőröket gyengítenék, tehát azt a hital ma8 tábort, amely nemzeti szempontból is osszhhasoiilithatat tanul értékes '.. . ^ , rer.des üzleti - - * professzionis ta labdarúgás . _ _ vállalkozás, tehát mindenben olyan elbírálást érdemel, mint a többi iparág, ha rossz a konjunktúra, alkalmazkodjék,csökkentse a kiadásokat a fizetések leszállításával és próbálja meg bevételeit emelni a helyárak, belépő dijak csökkentésével, mert elbizakodottságukban olyan merészek voltak, hogy ma is négy-öt év előtti belépődikaért adnak j egyeket. Segits magidon, az Isten is megsegit - tartja a régi közmondás? amit a professzionista labdarugó nagyiparra is vonatkoztatnunk kell és ne tévesszen meg bennünket a nagy siránkozás. Ha a maguk erejéből nem tudnak lábra kapni, megérdemlik a segitségetj de csak olyan mértékben 7 amelar/sért más érdekeket. ' s yr\ /nem / \^
