Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-11 / 50 [1514]

u Az adózás és a labdarúgás

. Hotek éta tele vannak a' lapok a professzionista egyesületek panaszaival. Nem hiába üzlet a labdarúgás, a vezetők nagyszerűen csinálják a propagandát. Érdemes erről az ügyről kissé elgondolkozni, aiert a felületes szemlélő első pillanatban valóban azt hiheti, hogy a magyaror szági hivatásos labdarugók nyomorognak, holott a valóságban nem annyira vigasztalan a helyzet, sőt még akad olyan club is, amely elég tisztessé-, gcsen el tudja látni embereit. Nálunk a professzionizmus meghonosítása előtt azt hitték, hogy paradicsomi állapotok köszöntenek be hozzánk, mihelyt hivatalosan is elismerik a játékos és egyesület között fennálló fizetéses viszonyt. *zek a jámbor lelkek abban reménykedtek, hogy a sok tízezres nézőközönség filléreiből ugy lehet élni, ahogyan gondtalan emberek szoktak. Mindig a "boldog" Anglia lebegett a szemük előtt, ahol a professzionista labdarugóknak nincsmás gondjuk, mint a labda. Akkor még nem akarták elhinni, hogy a legjobb játékosoknak is csak mellékfoglalkozás a labda és az angol közönség egyszerűen megköveteli, hogy kedvenc*! a polgári életben is mutassák, mit tudnak. Nálunk ugy rendezkedtek be az első évben, mintha aranybánya szájában ütötték volna fel a sátorfájukat. Keserves csalódás lett a következmény. Nem találta meg a számítását sem a játékos, sem az egyesület, sőt elmondhatjuk bátran: még a közönség sem. A játékos sokat remélt, keveset kapott. Az egyesületi vezető sokat remélt,és még többet kapott. A közönség pedig azt vette észre, hogy bevételi forrása nem futja a kiadásokra, lemondott a sportról, pontosabban:a mérkőzések látogatásáról. A közönség megfcgyatkozott, a * «• játékost arra kényszeritették, hogy csökkentse igényeit, vagyis elégedjék meg kisebb fizetéssel, csak a vezetőség maradt a régi. így következett el a mai félszeg helyzet, amikor néha alig van annyi néző a tribünön, mint játékos a pályán. A professzionizmus elhódította az amatőr versenyek közönségét, de el is riasztotta magától, mert a belépő dijak meghaladják a békebelit és olyan emberekre vannak szabva, akiknek nem számit, hogy két vagy három pengőbe kerül-e a - tizóraiuk. Ez a legmegfelelőbb hasonlat, mert már ott tartunk, hogy valóban csak jó sorban levő ember mehet ki rendszeresen a nagyobb mérkőzésekre. A fővárosban a közönségnek ezer más alkalma is van a szórakozásra, a kiránduló helyeken majdnem seramibe sem kerül a kellemes időtöltés. Azokban a vidéki városokban viszont, ahol vannak hivatásos csapatok, sokszor hónapokig sincs olyan mérkőzés, amely jobban érdekelné a helybeli sportrajongókat, mert a vidéki egyesület vezetője - jobb üzlet reményében - eladja egyesülete pályaválasztási jogát és a fővárosba viszi még vidéki ellenfelét is« Ennek a természetes kőzvetkezményo azután az, hogy a vidéki városok elvesztették támogatóik legnagyobb részét, mig a fővárosban a közönbösség miatt nem tudnak zöldágra vergődni. Az általános gazdasági helyzet sok mindent megmagyaráz, de nem okol meg teljesen. A kedvezőtlen kereseti lehetőség szükségszerűen érezteti hatását a sportban is, de ügyesebb beosztással, az előbb vázolt hibák kihagyásával ismét meg lehetne közelíteni a rendes üzleti számítást. Szinte felesleges is mondanunk, hogy a tőkének mekkora szerepe van ebben a kérdésben. A nagy egyesület,amelynek nemcsak sportbéli, hanem anyagi javak is vannak a háta mögött, könnyebben kiállja a mai szonoru időket, mint az a kis alakulat, amely máról holnapra keresi meg a kenyerét és egy esős délután félévre felborítja a aaámitásait. Az Országos Testnevelói Tanács is foglalkozott a prfosszionista egyesületek anyagi kérdésével és a testnevelési törvényben megállapított kulcs szerint befizetett testnevelési adóból annyi segélyt fizet vissza a labdarugó Szövetségnek, amellyel orvosolhatja a legégetőbb sebeket. Mindenki természetesnek tartja, hogy a sportból szerzett adót sportcélokra is fordítsák, csak a nagy egyesületek vezetőinek más a véleménye. Ezek sajnálják a kicsinyektől a segítő filléreket és azt akarják, hogy segítségképpen ok is kapják vissza azt az összeget, amit adóban leróttak. Ha; pasdig nem teljesitik kérésüket, nem támogatják a jövőben a kisebbek érdelait.