Hetikiadás, 1928. augusztus-december

1928-12-24 / 52 [1514]

'. ' * KARÁCSONYI SZÁMHOZ! 71919.III. folyt./ . / -Törzsorvos ur kérem! - fordult/a fogoly-orvoshoz,ott a kerités mellett álldogál az édesapám.Hivja^/fte. ^ A derék törzsorvos azonnal a/sapkája után nyúlt s megindult a kijárat felé. ^z ör kieresztette ,morl/az orvosokat sokszor hivták he a városba.A két régi jóharát összeölelkezett. -Ákos látó .t meg.Gyere velem.Ott bent kibeszélgetjük magunkat. Átvergődtek a sokaságon. -Megkéred az ügyeleies tisztet s beereszt - mondta a törzsorvos. Iklódy Gáspár erre megtorpant. -No gyere! - sürgette a másik. -Nem megyek- pattogott, a szó a szájából.- Idáig ugy jöttem,hogy nem kellett kérnem semmit. Ezektől ezután sem kérek. Itt ez a cso' mag.Add át a fiamnak. Mondd meg neki,egészségesek vagyunk. Várjuk.Áldjon meg az Isteni -Ennyi földet megjártál s itt a cél ..lőtt fordulsz visszakérdezte a törzsorvos,de Iklódy ekkora már eltűnt a sokaságban. Értelmetlenül forgatta 2 csomagot s visszaballagott a swgélyhelyro. -Gyermekkori kenyerespajtásom - dörmögte -de csak most ismertem meg. Itt a csomag öcsém. .a.z apáddal majd csak otthon beszélhetsz... ! / ;-- \ I Éj jelizene. Muzsika szól az ablakunk alatt, Hizelgő,gyöngéd éjjeli zene, A lányomnak a zavart boldogságtól Könnyben kacag két ragyogó szeme. Párnái közt bóduló kis fejé'., el Mereng a sok bájos műLódián, Minden dal egy-egy rózsaszinü percnek Szivében reszkető emléke tán. Muzsika szól az ablakunk alatt, 3 az én lelkembe ugy belényilal, Mert én tudom,amit te mégy kislányom Nem is sejtesz,hogy elmúló a dal, Mert én tudom,hogy ez az egész élet Illuzióktúl mámoros diák, S clébb-utóbb elárvul minden ablak Es meghalnak a kis melódiák. Szilágyi Imre dr. Az én fejfám. Ne állitsatok nékem sírkeresztet, Ha fáradt szivem egyszer elpihent, Ültessetek egy akácfát siromhoz, elmondja az,ki fekszik odalent. Az ágak,telve éneklő madárral, Örök fejfámul majd rámhajlanak, Hogy árván maradt sok magyar nótámból Minden nap egyet daloljanak. - - - Szilágyi Imre dr.