Hetikiadás, 1928. augusztus-december
1928-12-24 / 52 [1514]
•H colmari ügyész. René Bazin, a Francia .akadémia tagja,:;, hirneves francia iró egyik legújabb regényében lélekbemarkolóan rajzolta meg a világháború végén Franciaországhoz visszacsatolt kát tartomány - Elzász és Lotharingia - lakosságának lelki vivódását és kétségebeesett küzdelmét, á párisi uj urak ellen.Ez a régi SZÍVÓS és békés ősi francia származású lakosság most mereven ellene szegül az uj intézményeknek és nem engedi sehogy sem elkobozni hitét,vallásit,iskoláit. Évszázados külön fejlődés eredménye ez a külön elzászi felfogááf,mely megóvta régi intézményeit a határai mentén végbemenő minden forradalmi és felforgató irányzattól.és amelyet most a párisi demokrata,vallástalan közfelfogás a maga mintájára szeretne átgyúrni. Ez azonban aligha fog sikerülni,. Elzász és Ljtharingia lakossága,amint észrevette a párisi urak törekvéseit,azonnal feleszmélt és tiltakozását egy percre sem szüneteltet ve ,különleges elbánást,önálló rendelkezési jogot és autonómiát követelt a maga s zámára.Mert különösen hangoztatta,hogy bármennyire is franciának érzi magát,a végsőkig ragaszkodik ősei hitéhez és régi intézményeihez. A francia kormány orro perbe fogatta az autonómisták vezetőit és a biróság sulyjs büntetésre Ítélte őket. Ez volt a hires colmari a^tonómista per,melynek vádlottait elitöltetesük után,amig a börtönben ültek,kép viselőkké vála'sztotta a.nép. az év végi elmélkedések csendjét most váratlanul egy pisztolylövés zaja szakitotta meg. Georges Benőit,,elzászi francia fiatalember, felkereste párisi lakásán Fouohot volt colmari f őállamügyészt, aki az autonómista perben a közvádat képviselte ás egyetlen lövéssel letéri tette. Ez volt Elzász bosszúja a párisi uj urak ellen,akik eddig mindig azt hangoztatták , hogy az autonómista törekvéseket Elzász és lotharingia német származású lakossága szitja,mert szerintük a franciák távol állanak ettől a mozgalomtól. Erre az állitásra most egy francia fiatalember adta meg a választ. Ebből is látható.hogy minden országnak,minden népnek meg vannak a maga bajai. Minket a világ többi népeivel együtt az egészből különösebben csak is az érdekelhet,hogy ime,most bebizonyosodott,hogy Elzász-Lutharingia, a világháború okozója,amel y/lán gbaboritotta Franciaország az egész világot,most maga is elégedetlen /árt / sorsával,mert a párisi urak nem tudnak vele bánni; egy kalap alá akarják venni a többi francia dapertement-tal. Pedig ennek a kis arszágnak lelke van és lélekben különbözik a többi francia tájaktól. És ezt nem akarják megérteni a párisii bölcsek. Minket azonban nem Franciaország belügyei érdekelnek,ahnnm érdekelnek azok az uj Elzászok.,.amelyek a régi Elzász Franciaországhoz való visszacsatolásával egyidejűleg támadtak. A trianoni békekötés szörnyűséges rendelkezései nyomán keletkezett a néar Uj Elzász,a né gr elcsatolt nagy magyar földterület,melynek lakossága most már tiz év óta visszasir az anyaország után. A colmari ügyész,akit a forrófejű elzászi francia fiatalember golyója letéritett,szomorú áldazata annak a rendszernek,melyet a párisi urak képviselnek,akik nem képesek megérteni egy kis ország lelkét, melyet nem lehet kitépni,mint valami virágot és nem lehet könnyedén eldobni az utak porába. A kis ország lelke tartotta fenn századokon át annak népét és kényszerítő erejével rábírta azt hivatásának.teljesitésére,amivel becsületet és elismerést szerzett és létjogosultságot biztosított a maga számára. A colmari ügyész tragikus áldozata annak a meg nem értésnek, amivol a párisi urak fordultak a visszaszerzett Elzász és lotharingia boldogtalan népe felé. De más colmari ügyészek is vannak,olyanok,akik Trianonban szerepeltek ás ugyan,hogyan is kivánhatta volna valaki,hogy ha nem értik meg még a szivükhöz nőtt elzásziak fájlalmát som,hogyan értsék meg a tőlük távol élő magyar nép lelkének vívódásait,ezeréves küzdelmeit, nagyszerü hívatás át./Folyt,köv./
