Hetikiadás, 1928. augusztus-december
1928-12-31 / 53 [1514]
Év utolján és oIonján. Irt?.: Láng Jánoa.-országgy .kép viselő. Szinte örül az ember, hogy egy év újból elszállt r. fejünk fölött. Nem volt különösebb nemzeti nagy csapásokkal teli, de különösebb örömök nélkül iá szűkölködött.- Vegetáltunk, szántottunk, vetettünk, hogy már61 7 holnapra élni tudjunk. Gazdasági életünk tong-lcng, erkölcsi berendezésünk észrevétlenül süllyed 3 lejtőn. Örülünk, hogy nemzeti létünk, társadalmi életünk- eztaz évet is átlábalta. Azok az alkotások, melyeket az elmúlt év szült,csak férfi korukban termik meg a gyümölcsöket, akár a kulturális, akár a mélyen szántó és sok embcrszoretettel alkotott szociális törvényi intézkedésekre gondolok. Mindent-mindent törvényi uton rendszabályozunk, mintha öntudatos nemzeti érzéstől áthatott és acélos akaratú társadalom nem is volna. Bedig a törvény nem húzható egy kaptafára mindenütt. Hellyel-közzel a rideg paragnfus . többet árt, mint használ és oly kevesen vannak, akik a paragrafusok helyett csak a törvény intencióját és szellemét vizsgálják és alkalmazzák. Az öntudatos nemzeti érzés és szellem azonban mindenütt fején találja a szöget, mert mindig a czé-lr-!.vezetőt, a helyeset, a jót alkalmazza..Alig van törvény, melynek ellenzői ne volnának. Minden törvény ós rendelet ellen halomszámra gyártják a memgrandumokat. Egyiknek oz, a másiknak az fáj a törvény intézkedésében; ezért, vagy azért nem tartja végrehajthatónak. Nemzeti érzésben azonban egyek vagyuük és öntudatosak. Egyöntetűen megállapítjuk, hogy a nagy nemzeti társadalomnak egybe kell forrnia, hogy jobblétünket biztositsuk, de hiányzik a törhetetlen, acélos akarat a nemzeti érzés és érdekek szolgálatában, ^{i ne helyeselné, hogy a munkáskezet foglalkoztatni kell, mert különben nyugtalankodik, fellázad 3 ott fis ugy tör ki az elégedetlenség, ahol és ahogyan csak ártalmára van a közjónak. Mindenki helyesli a gondolatot, de a kényelem és nemtörődömség elnyomja, elhomályosítja bennünk az akaratot. Hónapok óta egyebet se látunk és hallunk, mint hogy a banán, a füge, a cseh textiláru, a cseh üveg, a francia párfőm, a selyem, a csipke fogyasztásával nemcsak magyar munkáskezektől vonüuk el a kereset lehetőségét, hanem egyenesen az ellenséget hizlaljuk, pedig kis lemondással óriásit lendíthetnénk a hazai termelésen és mégse világosodik meg a mi akaratos öntudatunk. Az ész belátja,az öntudat is ágaskodik, de az akarat gyenge.- Fehérneműnket a csehektől, tehát a legádázabb és legszívósabb ellenségtől vesszük. Itthon meg 88 ezer háziipari munkáskéz tétlenül várja a megrendelést. Mi lest itt, ha ez az ipar lassanlassan lemond a termelésről és a parancsoló önvédelem esetén az ellenség körülgyűrűz bennünket? Ki fog fehérneműt szállitani a hazát védőknek? Talán az ellenség? Mert a mieink lassan-lassan beszüntetik üzemeiket, pártolás hiján. A banánról, a narancsról le kell majd mondani. Akkor jó lesz a kecskeméti alma; de akinek a selyem alsóról kell majd lemondani, mivel pótolja az? Egy példa a sok közül. Itt a törvény nem tud segiteni. A kormánynak bizonyos okokból szorult helyzetében - muszáj a kereskedelmi szerződésekben engedményeket tenni, viszont a felelősség a társadalomra hárul, ^ely pedig egyhangúan és bizonyos ön érzettel mutat rá a bajra. Fején találja a szöget - de az akura + bizony gyenge , nem tud lemondani.Mondom, ez csak egyetlen példa a sok közül. Vagy mit mondjak a francia parfőmről? Szédül az ember, ha a Váczi utcáOfr végig megy. Francia párfőm kavarog a levegőben, mellyel sok asszony és ami meg szédületesebb - férfiak talán a belső rothadást palástolják vele. Itthon meg kenyértelenül állnak azok, akik ugyanolyan, vagy jobb illatot tudnának késziteni. De sok volna a példákat elősorolni. A nyirsógi burgonya itthon rothad-, a zöldséget a jószággal etetik meg gazdáink kereslet hiján: de a lengyel krumpli, a hollandi zöldség vagonszámra árasztja el a piacot. Ki fog termelni azok után? És hány magyar £• L,/marad tétlenül, mert nem foglalkoztatjuk. /Folyt.köv./
