Hetikiadás, 1928. január-július

1928-06-05 / 23 [1513]

Kik voltak eddig az Északi Sarkon. A tudásvágy állandóan arra serkenti az embert, hogy felkutasson,be járjon minden talpalattnyi földet és céljai szolgálatába állítsa. A huszadik szazad elején már alig van a térképnek olyan pontja,ahol ne járt volna ember. Az a fehérrel jelzett néhány terület sem rejteget semmi olyan titkot sem, ami különösebben izgatná a szenvedélyes utazókat,inkább a tudósok tekintélyes tömege szeretné megállapítani, hogy azokon a földrészeken van-e egyáltalán élet, ha van, milyen és a közismert természeti törvények ráillenek-e ott is a jelenségekre? Ebből a szempontból különösen a jéggel boritott Északi és Déli Sark felé fordul a figyelem. Földrajzi fekvése miatt először az Északi Sark megközelítésére vetették rá magukat a bátor kutatók,akik csodálatraméltó hősiességgel és kitartással küzdöttek a hideggel,a jéggel és a lépten-nyomon rájuk leselkedő halálcs veszedelmekkel. Peary /ejtsd: Piri/ Róbert amerikai utazó 18d6-ban rá szánta magát,, hegy körüljárja Grönlandot, melyről sokan azt hitték,hogy összefügg az Északi Sarkon lévő szárazfölddel. Peary 1892-ben megállapította, hogy Grönland valóban sziget és ekkor érlelődött meg benne az a gondolat, hogy meg kellene nézni a Sarkot is,- hátha ott sincs föld? Akkor még hire sem volt repülőgépnek,Zeppelin gróf sem kísérletezett kormányozható léghajóval, tehát Peary hajón vágott neki az ismeretlennek Gröndland északi határáról. 1909 március elsején befagyott a hajója, mire eszkimó kutyákkal vontatott szánon iparkodott tovább északra. Érdemes megemlíteni, hogy négy eszkimó és egy szereucsen szolga kisérte. Matt Henson fekete létére nagyszerűen birta a dermesztő,metsző hideget, ami ugy 50-60 Celzius fok között váltakozótt. Peary 1898-1902-ig és 1905-1906-ig már meglehetősen megközelítette célját, de a rettenetes hideg és az élelmiszerhiány miatt, mindig vissza kellett fordulnia. Tapasztalatai alapján tehát most két kisebb expediciót küldött maga előtt,hogy csináljanak pihenőállomásokat és állítsanak fel élelmiszerraktárakat, amiknek kitűnő hasznukat vette, úgyhogy április hatodikán félig megfagyva elérhette az Északi Sarkot,melynek jéghegyére kitűzte a csillagos amerikai zászlét. Harminchét napos szánkázása alatt seholsem talált szárazföldet ,kutyái állandóan a befagyott tenger jegén futottak. Ezt minden kétséget kizáróan megállapította. Peary még jóformán haza sem ért,még az egész művelt világ hőseként ünnepelt*, amikor váratlanul szárnyrakelt az a hir.hogy Cook Frigyes amerikai orvos, aki peary egyik expedíciójának tagja volt, szintén eljutott a Sarkra,még pedig egy évvel Peary előtt. Peary kétkedéssel fogadta Cook sikerét és azt ajánlotta,hogy vizsgálják meg alaposan adatait. A kopen hágai egyetem bizottsága előtt valóban ki is sült,hogy Cook becsapta a világot, amit maga is elismert. A nevétségbe fulladt sarkutazás miatt néhány évre elcsendesedtek a kedélyek,majd kitört a világháború és igy elmaradtak az ujabb próbálkozások.A technika azonban olyan óriásit fejlődött másfél évtized alatt, hogy Amundsen norvég tudós, aki közben már•járt a Déli Sarkon, kormányozható léghajóval akarta megtenni az utat az Északi Sarkra. /Andree svéd mérnök eszméje volt a léghajón való utazás, azonban akkor még csak a szél kénye-kedvének kitett léggömbök voltak ismeretesek. Andree két társával együtt el is veszett a jéghegyek között 1897-ben./ Végre 1926 május 11.-én felszállt a Norge /Norvégia/ nevű kormányozható léghajóval,melynek első hajóstisztje Nobile olasz ezredes volt. Kingsbayból indultaTc el és el is jutottak céljukhoz. Hetvenegy órai repülés után Alaszkában"/Amerika/ szálltak le,de a Sarkon nem tudtak kikötni. De még sem Amundsénék érték el először a levegőben az Északi Sarkot,hanem Byrd amerikai hadnagy, aki mint kapitány, 1927-ben Amerikából leszállás nélkül repült át Európába és a francia partok mellett beleesett a tengerbe. Byrd hadnagy ugyanis még 1924ben felajánlkozott Amundsennek mint repülő, a norvég tudós azonban visszautasította. /Folyt.köv./