Hetikiadás, 1928. január-július

1928-06-12 / 24 [1513]

-' ' _°--t^Piai j átékok és a nemzeti érzés. aakor Ocübertin francia báró 1896-ban hosszas fáradozás és sok-sok diplomáciai megbeszélés után végre felujjitotta a klasszikus görög olimpiai játékokat, az, a cél lebegett előtte, hogy a világ népei közt keletkező békés vetélkedésnek az lesz az eredménye , hogy a fiatal atléták megismerik, megszeretik egymást és ennek gyümölcseképpen elsimulnak, vagy legalább is letompulnak .azok a nagy és éles ellentétek, amelyek olyan ridegen szembe áilitják egymással a különböző országok fiait. Előkészítő munkája alatt is egyre hangoztatta,hogy a maroknyi görög népet az olimpiász esz-ínéje fogta össze már a Krisztus születése előtti időkben és a stadionok homokján támadt barátságokból szövődött az a láthatatlan háló, amely a legválságosabb időkben is egy családdá varázsolta az annyi törzsre és apró királyságokra,vagy köztársaságokra tagolt görögséget. Sz az álom ringatta a francia bárót. A sporttal akarta közelebb juttatni egyik országot a másikhoz, ami az első években sikerült is, de a világháború után beledobták a köztudatba azt a mun&ást,hogy a sportbéli eredmények az országok erejének,életrevalóságának és műveltségének legbiztosabb mértékei,Ez a feltevés különösen a békeszerződésekben közelebbről érintett országokban.keltett erős visszhangot és értelmének magfelelően azonnal megkezdődött a szorgalmas munka. A legyőzöttek a rájuk nézve sérelmes békepontok tarthatatlanságát igy akarják tizonyitani, viszont az uj alakulatok ezzel szeretnék alátámasztani a léthez való jogukat. Körömszakadtáig való harc indult meg minden sporttelepen,melynek nagy körvonalai 1924-ben, a párisi olimpiai játékokoh még csak homályosan bontakoztak ki.de a most Amszterdamban folyó küzdelmek már hü képét mutatják a teljes felkészültségnek. Parisba - most négy éve - még nem hivták meg a németeket, mert attól tartottak,hogy a francia fővárosban való tömeges megjelenésük és több versenyben várt biztos győzelmük heves tüntetésekre ad alakiamat,mert a sebek még nem forrottak be. Amszterdamba azonban már felvonult a hetvenmilliós germánság minden valamire való atlétája* Közvetlenül az olimpiai játékok megkezdése előtt állandóan olvashattuk,hogy sorra javitják a világrekordokat a német stadionokban, - van vagy harminc darab, nekünk meg egy sinü-j 5 - amiből már arra lehetett következtetni,hogy Amszterdamban is a legelsők között lesznek a németek. A külföldi sajtó egyik része meglehetős idegességgel tárgyalta a " német inváziót", ami valóban be is következett. A labdarugómérközéiekre tizezer német kiserő utazott ki a hollandusok fővárosába, ahol csapatuk első győzelme után egetverő lelkesedéssel és megható.öntudatossággal elénekelték a német erő és akarat szavakba öntött imádságát, a Doutschland über allés-t, majd a Wacht am Rhein-t. Könnyes szemmel lelkesedtek, ás valamennyinek az járt az eszében,hogy mit szóinak ehhez ott tőlük nem is olyan messze a Szajna partján? A francia báró a sporttal akarta öUsimitani a politikai ellentéteket és - különös véletlen következtében - éppen a politika ellenszere, a nemzetközinek minőaitett sport lett a melegágya a politikának és a nemzeti eszme fellángolásának,, Sz egyébként igen:.termeszetes folyamat. Az olimpiai győztes nemzetének lobogóját felhúzzak a stadion árbocára és a zenekar eljátsza a himnuszát, Kell-e ennél nagyobb propaganda,lélekemelőbb érzésjamiicor az egész müveit világ legjobb atlétái közösen ünneplik a bajnokot? Már a regi görögök azt tartották, hogy az az istenek legnagyobb ajándéka,ha valakinek a homlokára ráteszik az olimpiai győztest megillető olajágat, ha ezt elérte,meghalhat nyugodtan,mert már nem lehet különb célja az életének. így vélekedtek a régi görögőgfik az olimpiai dicsőségről,de ölt csak egymás között vetélkedhettek,mert csak görög polgár,még pedig szabad ember versenyezhetett,de 1S96 óta minden amatöratléta megkiserelheti,hogy elnyerje a büszke olimpiai bajnok cimet,ami nem annyira egyéni dicsőséget jelent,bár az ő nevét is szárnyára kapja a hir,hanem inkább hazájának megbecsülését növeli,mert országonként pontozzák az egyes versenyzők eredményeit és ennek alapján a legtöbb pontot szerzett nemzet fiai külön dijakat kapnak. A zászló és a pontszerű mogjutalmazás tehát nem annyira a nemzetközi barátság kimélyitését,minb inkább a nemzeti öntudat és büszkeség érzését táplálja.