Hetikiadás, 1928. január-július

1928-01-10 / 2 [1513]

A--------------- eredeti tárcája. Irta: Csanády György. Tiz esztendő avarja gyül a világháború porai fölé. Emlékek,s vasverte sebek rég hogy beforrtak már,szinte mesévé foszlottak ekkora távol­ságon át az egykori hősök dolgai s a megásott árkok,felföldelt hantok egy- 1 formán egyenlőkké lettek a földdel, A kilobbant tűzvész azonban , ... nem mult aág végképpen el. Visz­fénye ott gyul» most is a Genfben,Locarnoban,Parisban és Rómában konferen­ciazó nagyhatalmak s Trianen sújtotta szegények arcán.A nagyhaboru földbe futott gránátjai elkésve ott robbantak a riffek földjén,Kinában,Mexikóban, öreg Föld nem tud s ki tudja meddig nem fog még tudni megnyugodni. Kisért a mult. Mondjuk,mondogatjuk,hogy elfeledtük.Nem is akarunk emlékezni. Békét kivanunk s mar már ismét ölni tudnánk a nehezen születőért. Szántunk, vetünk,de egyik kezünk azért mindig a késen. Mert jaj, kisért a mult,ki tudja mit hoz a holnap; egy rossz szó, egy jó alkalom s mintha, soha másképpen nem lett volna iUgy hajba kap ismét Európa. (x Fenn az olasz Alpesekben is rég elzúgott már az utolsó ágyúgo­lyó. Tiz esztendő hava és lavinája lebontogatta,eltemette az árkokat,fedezé­keke t, sirokat és kereszteket. Egy szbfcakozó turistatársaság baktat kifelé a Dolomitokban. Világunó amerikaiak,egykedvű angolok,fürge franciak.Mennek,mennek egy szál kötéllel összekötve. Egy pihenőnél az olasz vezető felfelé mutat a csúcsra: Valaki megelőzött. Csakugyan, fenn az élen,ahol valaha két ország havát seperte egymással szembe a szél,távcsővel jól kivehető,valaki áll. Innen parányi alak és mozdulatlan. . ,? Egy kanyarodóban,most már közelebbről,újból előttük a mélység­be . barnuló.- Zerge—vadász lesz - mohdja a vezető. A társaság közelebb ér.Hanggal már el lehet érni az ismeretlent: " Heu,heu,descendes vous Monsieur Innocent! Who are you my old friend ?"­kiáltozzak a kirándulók.. Az ismeretlen néma marad.- Vájjon micsoda náció lehet,aki semmi­féle nyelven nem beszél? - Rendeszünk versenyfutást - inditványozzák a franciák.Cél a zergevadász. Mert hogy vadász, az most már kétségtelen.Fegyverét hóna alá szoritva készentartja s a mélybe les.mely bármely pillanatban célpontot igér. Az ötlet tetszik. Elolcl_ják a kötelet,melyre már ugy sljftcsen itt a fensiki tetőn szükség. Két angol fogad: melyikük ér oda hamarább,aztán hajrá.ki a csúcsra, f A hosszúlábú amerikai természetesen elsőnek ér a célba.Az az, hogy csak a cél közelébe. Vagy tiz lépésre attól hirtelen megáll. A nyomá­ban törtető francia majd felbukik benne: " Oho Monsieur,quest que c'est ...? -kiáltja. A másik neai szól^csak int: halott... És par lé.>ésre'a céltól mind megallanak. Halott. Kicsoda? hogy került ide? mióta van itt? Tényleg halott. Ali egyenesen,hátát egy hószi. la támasztja,előtte pár lépésre a mélység.Keze mereven markolja a Manlichefit,köpenygallérja fel­gyürve,'fe*len hósapka,azon fálrevagott katonasapka... Igy allt itt va.gy tiz esztendővel ezelőtt .Ahogy ideállítottak. Parancs .Kovács Nagy István népfelkelő a harmadik szazadtól vette, a fegyverét, kiállt a posttra.Allt és barnult a mélységbe alá. Ha felbukkanna valami digó. Szép áprilisi idő lehetett, az nap nagy oliadas volt,bar bizonyosan otthon is a görgényi havasokban.Hiszen itt is csak olvadozott a hó,csak hát itt annyi vagyon,sohase fogyunk ki belőle. Az ember igy a poszton mit tudna mást csinálni, hazagondol,pláne hogy olyan sirkerti mozdulatlan minden.Madár se moccan,nemhogy a digó.Az ' ember all s nézvén a véghetetlen mindenüttvaló, fehérséget.a szeme is lassan >ialoV..->ml /^aI ,r+ -\rKir I 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom