Hetikiadás, 1928. január-július

1928-01-31 / 5 [1513]

A magyar Sión ünnepe. Uj primast iktat a magyar Sión. v A "bástya fokán a reggeli szélben büszkén kigyózik a kék­fehér primási ^lobogó. A vár, a Bazilika, uraIjk >..„ a vidék X s a vár fokán lengő zászló messze-messze hirdeti, hogy az uj hercegprímás át­veszi az öreg primás halálával elárvult magyar katolikus ogyház kor­mányzását. Messze int a kék-fehér zászló, át a Dunán is és figyelmez­teti, a cseh uralom alá került véreinket, hogy primást iktat ma a ma­gyar Sión,magyarok hercegprímását,aki -urnán túlról,az elszakítottak kö­zül való es aki annak a békének és igazságnak jegyében'jött,amely az osztatlan magyar nemzet békéjét és igazságát jelenti... Huncut angyalkák felvágták odafent az égi dunnákat s a sü-" rün szálld pihék csakhamar fehérbe öltöztetik az ünneplő várost és ez még kedvesebbé teszi az áhitatos hangulatot. Később megelevenednek az utcák,a különvonatok ontják az or­szág minden részéből érkező küldöttségeket.A fehér utakon sötéten kígyó­zik fel a hegyre az autók, kocsik, gyalogosok sokasaga. Jönnek f őherc'egek, * ti kormányférfiak,törvényhozók,katonai,papi előkelőségek,egyszerű polgárok, báránybőr süveges falusiak és jönnek odaátról Serédi Jusztinián kicai szülőfalujának,Deékinak küldöttjei. •• / a A Bazilika szentélye és ho-talctaa hajója caokheti-x benépese­dik, később mar nincs ' egy talpalatnyi ür&s i.ely.Lil- főpapi ruhák,uisz­L'!agyarok ^katonai ót, diplomáciai egyenruhák,fehér karingek,sötét polgó ­ri xnfiák és a tömeg fölé emelkedő zászlók eggyéolvadt szinpompája fes­tői képpé varázsolja az uj gazdát váró fazilikát. ' A várakozás izgalmában csongetyüszó jelzi a primás érkezé­set;A kóruson felhangzik az "Ecce sacerdos" dallama és betölti a templo­mot.A hermelines bíborba-öltözött primás fölé a főlépcsőnél baldachint tartanak,a hópihék ellen.Első utja hagyományos szokás szerint a Bakács kápolnába vezet.Percek multán újra-fel tűnik r papjai kiséretében s az ünnepi menettel a szentélybe ronul. Pár pillanatra meghatódottan, elfogultan áll az ifí"ü bíboros a szentélyben,-lelkében tán felviharoznak az emlékek és elébe türréfe:- a magasba emelkedés állomásai- aztán áldásra terjeszti kezéifct és tovább halad érseki trónusához. Testvérei,rokonai-egyszerű emberek—ott ülnek a főoltárhoz kö­zel ,s meghatott örömmel,néha könnyezve figyelik ,amint az ő Jusztinián­juk,Isten kegyelméből Magyarország biborosa^hercegprimása és első zász­lós ura az egyházi törvény'előirása szerint folyó szertartáson ' elfoglalja az érseki trónt.Körülöttük a kormányzó képvisalője,királyi hercegek^miniszterek,országnagyok,törvényhozók,főpapok,magasrangu kato­nák, polgári előkelőségek.Vaj ion hányszor gondolhattak arra ezek az egy­szerű emberek:álomnak is szép volna... Elhangzanak a pápai bulla,aztán az üdvözlés szavai,az ifjú ' primás elmondja a veni sanctet és sorra kézcsókra járulnak hozzá papjai. Osz főpapok térde meghajlik elStte s csókot lehelnek az érseki gyűrűre. A fcanonokok kézcsókját azzal viszonozza a primás, hogy j obbról-b álról arcon csókolja őket.Aztán miseruhába öltöztetik a ceremenáriusok. Ez a miseruha maga is történelmi emlék. XVIII. századbeli, barokstilű, magyar motivumu tüfestéses miseruha ez, amelyet annak idején még Mária Terézia ajándékozott az esztergomi érsekségnek. Valódi aranyszálakkal áusan vár­ták ki ezt a miseruhát, amely aranyban és bíborban tündöklik a villany­lámpák fényében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom