Hetikiadás, 1928. január-július
1928-02-21 / 8 [1513]
— — —~ * » J « J «/VI\ Közeledik a békerevizió. Kszekcjó "Lord Rothermerenek a magyar határok revíziója ágyében folytatott sajtóhadjárata nogyan kelthet visszhangot a mai időkben,mikor a britt közvélemény nyugtalankodik az Egyesül* Államok félelmetes hajóépitési programmjának bejelentése miatt. Hogyan lehetséges az,hogy az angol külügyi hivatal befolyását érvényesiti a szentgotthárdi gépfegyverek ügyének elsimítása körül,holott ez nyugtalanító állapotokra mutat és próbára test a nemzetek szövetségének tekintélyé%,mely ugyancsak megcsökken,ha ebben az ügyben nem szolgáltat bizonyítékot eredményes közbelépéséről." Ezek a kérdések a francia külpolitika egyik leghivatottabb tolmácsának cikkébén jelentek meg és ez a tény önmagában véve is azt bizonyítja,hogy az eddig rejtelmes hallgatásba burkolózó francia külpolitika megérettnek látja a helyzetet és elérkezettnek véli az időt a trianoni szerződés revízió jáaak napirendre tűzésére. Ez a néhány sor,bármilyen ellenségesen hangzik is,mégis kedvező a magyar ügyre,mert hiszen beismerést tartalmaz .Beismeri azt a tagadhatatlan tényt,hogy Rothermere lordnak,a trianoni határok revíziójára vonatkozó akciója világszerte óriási hatást keltett. Beismeri azt is,hogy bármennyire is iparkodnak az angol közvélemény megriasztására,Londonban mégis szükségesnek tartották,hogy enyhitőleg közbelépjenek a magyar határok körül mesterségesen létesített feszültség csökkentése érdekében. Aligha, vezethet célhoz ez a mesterkedés, melynek során kisütik, hogy Anglia tulajdonképpen nem is európai hata lom,hanem világhatalmasság és a Dunamedence sorsa és a Balkán részletkérdései nem is érdekelhetik; ha pedig ilyen ügyekben közbenjár,akkor cselekvését hagyományos és megokolatlan szimpátiák irányítják. Ezek a kesernyés megjegyzések csak azt a most már elvitathatatlan tényt bizonyítják,hogy a francia kormánykörök kénytelenek a trianoni békeszerződés revíziójának kérdését akaratuk ellenére is .mérlegelés tárgyáva tenni,mert hiszen olyan kiválóan érzékeny pontofa,mint amilyen a francia külügyek intézése,nem lehet struccpolitikát folytatni,még a szivükhöz anhyira hozzánőtt kisantantállamok kedvéért sem. Bármennyire is küzködnek ellene,ma már teljesen nyilvánvaló,hogy a kisantant semmiképpen sem felelt meg a hozzáfűzött várakozásoknak. Az a francia körökből eredő elgondolás,mely az utódallamok megszervezésével szere te/tt volna francia érdekek védelmére Németország hátában és Középeurópa széle.,^határai"f biztosító gátalkat ette#á a Keletről fenyegető veszedelem ellen,nem bizonyult életrevalónak. Most már naprói-rnapra jobban belátják, hogy az említett célnak eLérésére sokkal jobban hivatott az az erős,régi hivatást teljesítő állam fa . bfc-rv évezredes küzdelemben megedzett magyar .nemzet,mely a nyugati kultúra védelmében tanúsított véres veszteségek után jogoátan igényelheti . a nyugati népek támogatását,hogy óriási töriténelmi hivatását a jövőben is teljesíthesse . E helyett Trianonban az elvakult és tudatlan elemek felülkerekedése folytán megcsonkítása és szétdarabolás., lett az évezredes magyar-, állam sorsa,melynek helyébe rövidéletű, csekélymultu, selej tes államokat biztak meg,hogy hajlamaikkal és hagyományaikkal merőben ellenkező feladatot vállaljanak.Ezek az újdonsült államok erejüket messze felülmúló feladatra vállalkoztak és ezt most már maguk a megbízóik is belátják, még mielőtt bevárnák azt az első nagy vihart,melyben az uj védekezési rendszer kétségtelenül csütörtököt mond. Az újdonsült utódállamoknak feladata a belső társadalmi és államjogi megalapozás le.m.e, mert hiszen a haboru előtt legfeljebb néhány évtizedes múltjuk volt és kulturális fejlődésben évszázados mulasztásokat kellett volna potólniok. A trianoni békeszerződés pedig minden józan elgon-r dolás ellenére egyszerűen kiszolgáltatta nekik a magyar kulturális központokat és azt képzelték,hogy ezzel megoldottak Közép-Keleteurópa kulturális és államhatalmi kérdéseit. /Folyt.köv. /