Hetikiadás, 1928. január-július

1928-02-28 / 9 [1513]

Az állatok és a jazz. Kisérlet az állatkertben. A philadelphiai állatkertben legutóbb érdekes kísérletet rendeztek a tudósok.Azt akarták megállapítani,hegy a zene milyen hatással van az állatokra.A kísérletnek nagyon érdekes következményei voltak.Kiderült többek között,hogy az állatoknak ugy látszik sokkal finomabb érzékük van az igazi muzsika iránt,mint az embereknek, legalább is a modern emberek' egy nagy részének. Az állatok ugyanis egyszerűen felháborodtak a jazz band hangokra. Poetre nevü tizenkét esztendős ázsiai elefánt a legmélyebb undorának adott kifejezést,mikor a ketrece előtt egyszerre csak megszólalt a jazz zenekar. A tizenkétéves elefánt egy ideig csak hallgatta az infernális hangokat,morgott,dühöngőtt idegességében fel és alá járkált,végül azonban tettre határozta el magát.' A ketrec kellős közepén állott egy vödör.A vödörben viz volt. Poetre belemártotta az cfrmanyát a vödörbe,tele szivta az orrmányat vizzel,aztán a vizet egy merész sugárban ralövelte a saxofonoara. Semmi kétség se lehetett az iránt,hogy az elefántot rettenetesen bántotta az úgynevezett modern amerikai zene. Es semmi kétség se lehetett az iránt,mondják a megfigyelők,hogy 1;$jobba£L undorcdott az összes hangszerek közül a szaxofontól,amely pedig tudvalevőleg a jazz zenekarnak a lelke. C.Emerson Brown,a Columbia egyetemnek a tanara,aki a kisérlet élén állott,ezután elvitte a zenekart a majomházhoz.A majmok éppen ugy viselkedtek,mint az elefánt,azzal a különbséggel,hogy nem löveltek vizet a szaxofonosra,ellenben befogták a fülüket és olyan zenebonát rendeztek,amely még a jazz zenebonáját is tulrecsegte. v Holott a majmoknak szeretniük kellett volna a jazzt.Legalább is ezt hitték a tudó sok,tekintettel arra,hogy a jazz maga igazán a majmokhoz illő valami. A majmok azonban tiltakoztak ellene.A tudósok ekkor áttértek a kisérlet másik oldalÉra és úgynevezett klasszikus szemnkat játszattak a zenészekkel. Poetre,az elefánt, lefeküdt a 'földre,ugy hallgatta a zeneszamokat és a majmok táncoltak örömükben,annyira tetszett nekik a zene. Valaki azt hihetné,hogy ez egy kitalált történet,még pedig olyaávalaki találta ki,aki utálja a jazzt.Le körülbelül száz tanú van arra, hogy a dolog szóról szóra igy történt. Különben érdekes,hogyan hatottak az állatokra,különösen a majmokra az egyes hangszerek.A dobtól kivétel nélkül valamennyi állat megijedt.Vadul el kezdtek vágtatni feles alá,miko#'a dobos megszólaltatta hangszerét.A trombitásokat se szerették valami nagyon. Ellenben a hegedű óriási sikert aratott az egész vonalon. Különösen a majmok voltak mód nélkül elragadtatva. Mig a dobolás*ál ismét befogták a fülüket,mig a trombitaharsogást igyekeztek tul XT isi tani, addig a hegedűszólónál mély csöndben voltak és a kis pofájukon látszott,hogy az nagyon tetszik nekik. Azonban nem az összes vónóshangszereknek volt ilyen sikerük.^ éldaul a nagybőgőt mar nem szerették.Mikor a nagybőgő el kezdett szólni, a majmok csodálkozva és megütközve tekintettek egymásra,mintha azt kérdezték volna egymástól - mi akar ez lenni ? A csellónak sem volt akkora sikere,mint a hegedűnek.A cselló hangja feltétlemül tetszett nekik,ellenben összeráncoltak a homlokukat,mintha gondolkoztak volna. Teljesen azt a benyomást keltették,mintha valóban minden erejüket megfeszítve azon igyekeztek volna,hogy megértsék,tulajdonképpen mit is akar ez a hangszer kifejezni? * .