Hetikiadás, 1928. január-július
1928-03-27 / 13 [1513]
Könyvláz Európában. A franciák sok könyvet irnak,de sokat olvasnak is.Szintúgy a németek.Általában a nyugateurópai országokban hazánkat is beleértve, iszonyúan fellendült a könyvpiac—"ipara". Természetesen nemcsak regényekről, novellákról,verseskötetekrőljhanem tudományos és szociológiai,történelmi könyvekről is. Ujabban különösen a nagy emberek,vagy nagyoknak mondott emberek életrajzai keltenek élénk érdeklődést, ''-p v4U*v A*4* Viszont ez a sok könyv az igazi kultúrember részére hátrányos is,mert nehéz eligazodni^ Nehéz megállapítani,melyik a jó,melyik a rossz. S ennek az a következménye,hogy nem egy esetben éppen az a könyv nem került a hozzaértő^fímely/.k megérdemelné. u» &éw$\J4& Vmi*^<L*-«cc» I^A^Mlt, Távol álljon tőlünk az a szándék, hogy a könyv ellen állást foglaljunk. Csak szükségesnek tartjuk annak a megállapítását,hogy nem ártana, ha valamivel kevesebb könyv jelennék meg. Azaz.,ha valóban csak azok irnanak,akik hivatva vannak az irásra. Éppen a memoirok és életrajzok esetében tul gyakori az a jelenség - nem beszélve a fölösleges regényekről,novellákról,versekről "könyvdrámákról" - amikor olyan emberek is "kifejezést adnak" felfogásuknak, akik a múltban megelégedtek volna azzal,hogy anekdotákat mondjanak el a fehér asztalnál barátaiknak,p-jtasaiknak. Valahogyan könyvláz tört ki Európában. Ne tessék minket félreérteni: nem irodalomlaz,mert ^.z nem volna baj,hanem könyvlaz. S ha ez igy tovább megy,akkor több lesz az "iró",mint amennyi az olvasó. Hadsereg, amelynek csupa generálisa -/a vezérkar tudása nélkül/s nem lesznek közkatonái, káplárai és őrmesterei,akik elvégre szintén szükségesek. Lehet,hogy ez a könyláz előbb utóbb meg fog szűnni. Nemrégiben a berlini "Lilterarische V/elt" cimü folyóiratban két érdekes közlemény jelent meg. Az egyiket Hermann Hesse, a kiváló német iró irta, aki pana szkodo tt ,hogy a mai korban, amikor a .jgrt ; val u saggal dühöng a németek között/a költő mennyire magányos. ' S ugy ne'z a szám egy sportszakértőnek a cikkét is közölte, aki viszont a felett panaszkodott,hogy a német gondolkodók,irók,költők nem veszik komolyan a sportot. Már most kinek van igaza? Valószínűleg mind a két embernek. Az igazi költő feltétlenül magányos ebben a footballos s egyéb sportos világban,de ugyanakkor az is jizonyos,hogy nem ártana,ha a gondolkodók,az irók és költők - a legkomolyabbak - több érdeklődéssel viseltetnének a pport iránt,amelynek feltétlenül meg van a maga jelentősége. De hogy visszatérjünk eredeti megallapitásunkra: valóban túlságosan sok könyv jelenik meg, Kérdésekről,amelyek annyira magától értetődöek.hogy azokat szóvá sem kellene tenni. Kérdés ékről,pmelyeknek viszont som elméleti,sem gyakorlati jelentőségük nincsen. Ls az ugynevczetf'szépiroda Imi "munkák sorában val u s ággal ingerültséget provokálom sok a fércmunka. "Pszicho logiai"és "analatikai" irók,vagy pedig irók,akik kizárólag a "történetre" helyezik a fősúlyt,garmadaszámtan szaladgálnak Európában s nem egy esetben rajtuk kivül senki más nem olvassa el könyveiket. Kár Guttenberg tökéletesített találmányával ennyire visszaélni .! Dehát minden kornak megholtak a maga kollektiv to áld ege égi tünetei. A tul sok könyv, a fölösleges könyv a mai Európa egyik ilyen természetű tünete.
