Hetikiadás, 1928. január-július

1928-04-03 / 14 [1513]

/Magyarország és a Népszövetség folytatása/ De általános jelentőségű a népszövetségi tanács döntése abból a szempontból is, hogy diadalra juttatta a jog uralmát a politikai tekintetekkel szemben és megerősítette a nemzetközi bíráskodást, a nemzetközi jog ujabb fejlődésének ezt a legértékesebb alkotását. A jövő békéjének biztosítása elsősorban a nemzetközi bíróságokon fog felépülni. Mindenki, aki a béke ügyét igazán szivén viseli, köteles mindent elkövetni,hogy ez az intézmény minél jobban megerősödjék. Ha a népszövetség helyt ad a román tételnek, akkor evvel szentesíti azt az eljárást, hogy a nemzetközi bíróság ítéletével elégedetlent fél tármikor .kivonhat ja magát az ítélet hatálya alól, amennyiben egyoldali megállapítással illetéktelennek nyilvánítja a biróságot és a hatáskör túllépésére hivatkozva, visszahívja a bíróságban helyet foglaló képviselőjét. Ennek a magatartásnak szankcionálása alapjaiban rendítené meg a döntőbíráskodás egész építményét és evvel legértékesebb biztositékától fosztaná meg a nemzetközi békét. Aki a békét akarja, annak akarnia kell a nemzetközi ellentétek békés kiegyenlítésére hivatott nemzetközi bíráskodást is-. Ennek a bíróságnak szamár azonb-n biztosítani kell a teljes függetlenséget és nem szabad megengedni, hogy a bíróság kezét - politikai megfontolásokból kiindulva - bárminő módon megkössék. Az optánspörben hozott határozaton kivül a szentgotthárdi ügy kezelése is jó benyomást keltett a aaagyar közvéleményben. AZütán az ádáz sajtóhadjárat után, amely a szentgotthárdi inöidenssel kapcsolatban Magyarország ellen megindult, komolyan aggódtunk amiatt, hogy a népszövetségi tanács befolyásoltatni engedi magát e hadjárat által. A döntés azonban azt bizonyítja, hogy a tanács nem ült fel semmiféle rosszakaratú vádaskodásnak és gondosan óvakodott attól, hagy a jelentéktelen incidens súlyát túlbecsülve, mozgásba hozza azt a nehézkes invesztigációs apparátust, amelyhez csak igen kivételes és igen komoly esetekben szabad nyúlni. A vizsgálattól nincs okunk tartani? a szentgotthárdi ügyben Magyarországnak nincs semmi takargatni valója. le megalázó lett volna a számunkra, ha újból katonai ellenőrző bizottságot küldenek a nyakunkra és megalázottság érzését még fokozta volna az a körülmény, hogy amig a korábbi katonai ellenőrzésben a kisantant nem volt képviselve /bárho&y is erőlködött megváltoztatni az erre vonatkozó rendelkezéseket/, addig az invesztigációs eljárásban - az invesztigációs szabályzat rendelkezéseihez képest - a kisantant is szerephez jutott volna, mig a mi képvisel lőnknek- nem adtak volna ott helyet. A tanács határozatát bölcsesség és t.-pirirt t sugalmazta; ez a határozata is alkalmas arra, hogy a népszövetségről vallott véleményünket kedvező értelemben módosítsuk. ' De ha .más szemmel is nézzük .nőst a népszövetség tevékenységét, azzal mégis tisztában vagyunk, hogy hosszú időnek és gyökeres változásoknak kell bekövetkeznie, amig a népszövetség valóban betöltheti nemes^hivatását. Más magatartást várunk tgie /hogy közvetlenül a .oagunk ügyéről szóljunk/ a kisebbségi kérdésekben. A nemzeti kisebbségek védelmére nemzetközi szerződések kctelezim az utódállamokat. Ezek a szerződések •-. népszövetség olt .Ima latt állán ..k. A népszövetségnek tehát eminens kötelessége, hogy e szerződéseknek érvényt szerezzen, annál is ink:.bb, mert a kisebbségi sérel...ek állandó nyugtalanságban tartjak a lelkeket és állandó veszéllyel fenyegetik a békét. Általános érdekű követelés, hogy a népszövetség végre-valahára lépjen a "tettek mezejére" a leszerelés kérdésében is. ±ÍZ az egyoldalú helyzet, amely ma e tekintetben fennáll,, semmikép sem tartható fenn sokáig. Lehetetlenség az, hogy Európa népeinek egyik része teljesen fegyvertelenül álljon, mig másik része üiá is egyre fegyverkezésének tökéletesítésére gondoljon. Itt is kategorikus rendelkezésekről van szó; a békeszerződések világosan megmondjak, hogy a le.yőzött államok lefegyverzését követnie kell a győző állmok leszerelésének is. /folyt, köv./