Hetikiadás, 1928. január-július

1928-07-24 / 30 [1513]

A világsajté kulisszatitkaibői. .Világsajtó - ennek a szónak ma már varázsereje van, mely államokat épit és országhatárokat rombolhat össze. A Csehszlovák állam megszületését a francia sajtóban elhelyezett kommünikéknek köszönheti, s Masaryk mindég tudta, mit jelent egy ujságiró egy orszagalkotó propaganda szolgálatában. Ma már komolyan veszik a fekete betűkkel telenyomtatott papirost és a sajtó munkásainak kivételes helyük van a nemzetközi diplomáciában is. Tagadhatatlan, hogy Németország kitűnően van megszervezve a sajtó szempontjából. Háromezerkétszazötvenkét napilapja van, Berlinben 103, Münchenben 25, Hamburgban 18, Lipcsében 11 napilap, jelenik meg. Negyven német újság példányszáma közel jár a százezerhez és a négy legnagyobb berlini napilap, a Berliner Tageblatt, a Lokalanzeiger, a. Vossische Zeitung és a Morgenpoat egyenként körülbelül félmillió" példányban jelenik meg naponta. Ha tekintetbe vesszük, hogy Rothermere lapja a Daily Mail 1.700.000 példányban jelenik meg naponta, tekintélyes példányszámot jelentenek a berlini kalkulusok is, pláne ha meggondoljuk, hogy a -^aily News egymillió, az Ewening Standard hétszázezer és a világhirü Newyork Times csupán négyszázezer példányban jelenik meg, mig a párisi boulevard lap,a Petit Párisién 1.Ö00.000 példányban ömlik ki hajnalonként az utcára. Bármekkora legyen is azonban egy lap példányszáma, a nagy ujsagvállalatok mégsem a példényqkénti eladásból élnek. Ellenben hirdetési áraik mesébe illőek. így a világhirü képes hetilap, a Berliner Illustrierte Zeitung heti másfélmillión felüli példányszámával egy oldal hirdetésért 14.000 márkát, a Hamburger Illustrierte 6000 márkát, s a Münchener Illustrierte Zeitung 20.000 markát kér. &z amerikai Saturday Eyening Post nem is vesz fel akárkitől hirdetést, elébb saját hirszerző osztálya által ellenőriéteti a cégeket, s csak ha minden adat kifogástalan, akkor jegyzi elő a hirdetést öt hat hónappal előre, mert azonnal hirdetni nem lehet. Továbbá legkevesebb két hónapra előre kell előfizetni a hirdetést, s egy oldal ára 10.000 dollár egyszeri megjelenésben. A lap ára öt cent, s a ráfizetés,* ha csa-k a lap eladásából kellene fedezni a költségeket, példányonként husz oent volna. t \ / Hat-nyolc szinnyomásban dolgoznak, s egyetlen novelláért, mondjuk'100-150 sorért ezer dollár honoráriumot fizetnek. Egyenesen megtiszteltetés számba megy az Evehing Postnak dolgozni, s husz házi rajzolója minden megrajzolt hirdetésért 5-6000 dollár honoráriumot kap. Nagy amerikai vállalatok, autógyárak, öt-tiz éves szerződést csinálnak a lappal, hogy előre biztosítsák maguknak a megfelelő oldalszámot. Pénz tehát az ujságcsináláshoz bőven van. A rovatvezetők fizetése eléri az ezer dollárt, A

z amerikai napilapok munkatársai hetifiz^tést kapnak, száztól négyszáz dollárig. De munkájuk külömbözik az európai* újságírástól. A lap anyagát elsősorban is nem riporter irja. A szerkesztőség x egyik hatalmas termében ha-c-nyolc ur ül egy asztalnál, s a riporter beho- > zott anyagát ezek egyikének adja át. Maga a riporter nem is tudja, hogy aS, editor, ahogy itt a szerkesztőket nevezik, mire és miként használja fel a számára kiadott anyagot. Ez a hat, nyolc ur nem is tud egymás munkájáról, a bemondott adatok al-pjan megírjak a cikkeket, amelyeket aztán a szerkosztőség állit össze. *z amerikai újságírónak nem is kuli tudni irni. Csak jó detektív legyen s ennyi az egész. A öhicago Tribunenak nyolovan riportere van, a Newyork Timesnek hatvan, s heti átlagos fizetésük kétszáz dollár. Németországban már más a rendszer. Itt a riportert tulaj donképen nem ismerik, itt csak öreg újságírók vannak. Maga az újságtechnika tökéletes, csak a lapban nincs mit olvasni. &z a körülmény abban a pillanatban érthetővé válik, ahogy íalaki például a Scherl-vállalat rádióosztályáb* lép. Saját leadójuk van, s a helyi szerkesztőnek legtöbb lapnál csak egyoldalnyi helye, s ha valami fontos külföldi esemény hire érkezik, minden hasábra szükség van. Szűkszavú táviratokban számolnak be a világ folyásáról,