Hetikiadás, 1928. január-július

1928-04-24 / 17 [1513]

/Gondolatolvasó Simonfán,folyt,/ -Kern mék éniha mondom! De, ha már nannyira csalogatsz, legalább tunnám,mit csinálnak ode bé a komádiába. .. -Olvashati kee a deszkán! Valami teli patyikus fénoman óvas gondolatot,oszt kee is résztvöhet benne... Majd elolvastatom én vele a kee szándékait...Megtudom én,mit akart azzal a föstékes fehérnéppel a csárdába!... -Nem vagyok én arra kiváncsi... Meg osztan teli patyikust úgyis láthatod minden szombat este,mikor a hegyháti patyikust hazafelé támogatnák kétfelől is... Eridj csak egyedüli -Lóduljon kee csak befelé,nem hagyom egymagába ideki' ... , Márton gazda,mit tehetett mást,hogy gzegyenben ne maradjon féltékeny élettársa előtt ,elbusultan követ-e az anyjukomat, ^ annál is inkább,mert ez jó erősen megfogta a szűre ujját s húzta maga után. Odabent lassan megtelt a nézőtér, A jó falusiaknak uj volt mindaz,amit a kikiáltó igórt és tűbeÍmetlenül várták az előadás kezdetét.Szekeres Márton Örzse nénivel együtt már csak valahol a háttérben kapott helyet,de az mindegy volt,hiszen látni onnan is lehet.Végre fellib•entx a kis emelvény függönye, s megjelent a szinen lehetetlen kosztümbena mester.Halk morgással várta az izgatott tömeg a következendő eseményeket. Kalamász mester megszólalt. - A most követkeíső kisérlethez a tisztelt uraságok segítségére lesz szükségem.Ki vállalkozna arra,hogy eltüntesseng Először mindenki egymásra nézett,jelentkezni azonban senki sem akart,mig végre egy a sok közül vállalkozott. Ez az egy pedig ki lett volna más,mint éppen Örzse néni,aki azt hitte,hogy eltűnt állapotban,ha drága párja nem látja,meglesheti viselt dolgai elkövetésében. A mester feltessékelte a pódiumra.Örzsi néni a publikum közbiztatására kissé szégyenlősen vonu.lt fel az emelvényre.Mondom kissé szégyenlősen,mert errefelé mindenki ismerte,kivált a csipős hegyes nyelvéről. A pódiumon a "művész" leültette egy székre és sürü fátyollal takarta le. ^ Visszafojtott lélegzettel i/igyelte a mester minden mozdulatát a nézőtér.A legizgatottabb volt azonbaA a jó SzeCl"'keres Márton,aki a tömegen keresztül a szinpadip tolakodott előre,hogy a nevezetes esemény legkisebb részlete se maradjon előtte elrejtve... A művész kezével különös köröket irt le a levegőbe, halkan morgott valamit, s amint a fátyolt fölemelte,Örzsi néni Szekeres bátyánk féltékeny felesége szőrén-szálán eltűnt.. Ott állt a szék valamennyiük előtt üreseh... A csodálkozás és bámulat moraja zúgott végig az egész néző téren.Mindenki nyújtogatta a nyakat,hogy lássa, nem a szék alá bujtatta-e el Örzsi nénit. Szekeres Márton nagy örömében, azt sem tudva mit tegyen,oda kiáltotta Kalamász mesternek: - Kalamász uram !... ez hat nagy csoda,ilyet még nem láttam életembe',pedig nagy fődet bejártam,mán a szomszéd városba is vőtsm... De ha ollan nagy művész az ur,- a zsebemben van két vágómarha,meg egy sántó ló ára,keenek adom,ha a feleségöm nem gyün többet vissza..\. TT»A pódium alól pedig,mintha sirból jíinne a hanga hallatszott a következő szózat : - Megálljon kea apjuk,kerüljek csak haza!...Mögemlögeti kee a két vágómarha árát!*.. Márton gazda megszégyenülten ballagott kifelé a bódéból. . .