Hetikiadás, 1928. január-július
1928-05-08 / 19 [1513]
gyulaiehervur. Vér és könnypatak forrasztott örökre minden magyar szivet a Trianon kegyelmétől oláh zsákmánnyá lett Gyulafehérvárhoz,régi erdélyi fejedelmek taszké magyar városához. Szer esztendős multunk szinmugyar emlékeinek sziveket m. rc.:.ngolő fájdalma sajog fel újra annak a hírnek nyomán,hogy a fenékig rohadt oláh politika ellenzéke éppen ezen a helyen tesz hitvallást az oláh zsarnoki kormányzás hitvány3agárból.A jobb sorsra érdemes erdélyi nép felzudulása teljesen érthető. Minket ugyan nem nagyon érdekelnek ezek a belső villongások,mert hiszen-nyi .tvánvaló , hogy az a teljes kiforratlan balkáni rendszer,melynek kezébe kiszolgáltatta az erdélyi népek sorsát a trianoni oéke,aligha tarthatja fenn magát sokáig*A román politika vezetői már akkor legteljesebb bizonyságát szolgáltattak politikai erőtlenségüknek, mikor az európai művelődés áldását élvező Erdélyt a maguk balkáni közigazgatási és biraskodasi rendszere alá hajlituni merészelték,és akadtak olyanok Erdélyben,akik nyakukba vették a balkáni jármot. Most mar ugylátszik ráeszméltek az erdélyi politikusok,hogy mit vesztettek és most már irtózattal gondolhatnak arra,hogy vájjon " kellett ez nekik?" -, „ 4. Teljesen nyilvánvalóé volt az,hogy Balkán osakis balkáni módon kormányozhat, AZ országszerte intézményessé valt bandita<harcokat és a közintézmények megvesztegetési rendszerén alapuló müködés^oaar megszokott,örökké nyugtalan és kezdetleges műveltségi fokon álló népek igájába} hajtott Erdély soha sem nyugodhatik bele sorsába.Ugylatszik,most is ugyanaz a politika vezéreli Franciaországotjmint mikor a keresztény művelődés vádelmében vérét ontó;, Magyarországgal szemben védelmi szerződést kötött a kereszténység elkeseredett ellenségeivel a törökökkel és most ismét feláldozta az európai műveltség végvárát Magyarországot,préda ul odadobva a balkáni népek kapzsiságának. Most nem sokat törődünk azzal, hogy Bratianunak sikerülte megvásárolni Man^ut és ezzel sikerült-e biztosítania a najíg gyűlés sima lefolyását,mert hiszen egyre megy az,hogy ki áll a hatalom élén Romániában. Minket a tőlünk elszakitott magyarság sorsa aggaszt. Gyulafehérvár aiagyar lakossága most nem teheti lábát az utcára,melynek évszázados köveit a gyűlésező románok százezrei tiporják.Ha pedig most már az erdélyi állapotpkat , maga a megváltása reményében átpártolt erdélyi románság is tarthatatlannak érzi,akkor ugyan milyen lehet a sorsa a leigázott magyarok és' székelyek millióinak,akiket a világtörténelem leg- nagyobb szégyenére a népek szabadsaga nevében elszakítottak anyaországuktól és rabszolga >>x sorsra juttattak. Erre feleljenek a trianoni bölcsek, ..kik ezt a gyalázatosságot üie gt ere intett ék, - erre feleljenek a népszövetségi urak,akik elvakultan és csökönyösen védelmezik még ma is a kisantantot, - és erre feleljenek a nagyhatalmak képviselői,mert hiszen szavuknak súlyától ás fegyveres hatalmuk erejétől függ a jelenlegi gyászos helyzet fenntartása, A világ népeinek szeme mar kinyílt és világosan kezT dik látni mindenfelé a francia külpolitika pórázán táncoló kisantant szerepét .melynek őrizeté-"é biztak a jobb sorsra érdemes és ezer esztendős dicsőséges múltra viss z.. tekintő Magyarországot. Ezt a megalázó szerepet, a börtönbe vetett rab szerepét,nem vállalhatja sokáig önérzetes nép,melyet múltban betöltött szerepe köteLez. t Leigázottságujk jármából kiáltjuk a gyulafehérvari gyűlés £a le S ' - Jöjjön a békérevizió,mert az elnyomott népeken csakis ez segithetl
