Hetikiadás, 1928. január-július

1928-05-08 / 19 [1513]

i Irta : Szilárd Róbert.^ . A • * eredeti tárcája. Resid pasának,a pecsevii szandzsákbégnek Ebu-elli-miah,az ötven bot atyja volt a mellékneve: igy hivták ellenségei,mert a sokszor megérdemelt száz bot helyett csak ötvenet méretett' a talpukra. Évek óta tartott már a békesség á /egeken. Igaz ugyaTV hogy minduntalan előfordult egy-egy lekötés, vagy vásarüté s, dehát enélkül olyan lett volna az élet,mint a fekete leves mádiméz nélkül.Nem is ütődött meg rajta senki,ha ilyesmit akár a pécsi pasának;akár a veszprémi főkapitánynak bejelentettek. Ilyenkor legfeljebb.éleshangu episztolákat küldözgettek egymásnak,biztositva egymást legmelegebb barátságukról,visszakövetelve sCÍ elkötött gebét,vagy árat,vagy a zsákmányolt árukat. Gazda ja, persze, ezeknek a vitézi tetteknek sohasem akadt. Rovásra vették a többi mellé, a legközelebbi visszafizetésig. Egy ilyennél/ Néha komolyabb összecsapások is történtek ./"Resid Ebu-ellimiah elvesztette fiát,Sedid béget,ez Erőst,akit az iregi vallon kapitány, Carlo Bonini orozva meggyilkolt .Resid akkor halálra kerestette a gyáva vallont.de ~z meglapult - várban,mint a nyul a bokorban .Szinét sem lehetett látni. A pasa lelki sebe mély volt s nem akart begyógyulni.Látszatra ugyan feledtette vele az élet a Kizmet kegyetlen csapását,de volt idő, amikor szive fájdalmasan sajgott és vérzett egyetlen,elvesztett reménysége után. Ilyenkor belevetette magát az élet gyarló örömeibe, vendégeket hivott, akiknek kedvéért még a próféta szigorú tilalmát is megszegte s ugy itta a bort,mintha bölcsője a szőke Tisza partján ringott volna. Egyszer, egy ilyen elbúsult pillanatában magához hivatta Ali cselebit,aki amellett,hogy a kis fezes és turbános csemetéket vezetgette be az elif-bet-gomál rejtelmeibe,dio-sŐséges urának némelykor hirszerzői szolgálatokat is tett, -Holdtölte után való pénteken mozgalmas lesz az élet <mondotta az Íródeáknak.- Annyi lesz a vendég»mint csillag a ramadáni égen... Csak egy fog hiányozni,akit pedig legszívesebben látnék Pecseviben. -Allah veszitse el! - dörmögte Ali. -Te már sok ellenségemet kezembe adtait, jó cselebim,elhoznáde azt az egyet is? Ali egy ideig révedezve mer sztette szemét a semmibe, aztán ravasz mosoly húzódott az ábrázatára. -Megpróbálom. . .Ravasz ugyan a róka,de aki rókára akar vadászni , annak rajta is tul cell tennie.. .Csak bizd ram!...' -Ezer ikcset kapsz tőlem,ha elhozod!.'. . •> ,,, i Carlo .lonini ebédutani feketéjét szürcsölget te , amikor a várnagy a tamasii k-.pi ;ány küldöttét jelentette. -Szerei esés jó napot, vitéz kapitány uram! - köszöntötte udvariasan a vallont. A kapilány nem igen szerette a vendéget,hát csak ugy félvállról fogadta. -Ne sokat cifrázd,hanem ki vele,mit akar a tamasii kapitány? -Jó üzletre van ki látás,azt üzeni. -Nem lesz az valami jó üzlet,mert ha jó lenne,nem kürtölné ki. -Most a:; egyszer tévedsz, jó uram, mert olyasmiről van szó, amit egymaga nem tehet meg. -Halljul!- türelmetlenkedett Bonini.- Még utóbb is kivánssivá teszel. -Arról volna szo,hogy jövő pénteken nagy vásár lesz Pécsett. -Pécs?...Na,akkor Isten áldjon! Oda én be nem teszem a lábamat.Keressen a gazaál más bolondot,akit rászedhet. -Nem monitam,hogy el kell Menned Pécsre! -Akkor m;g nem értem,mi ebben a jó üzl et! . .. Mert gondolom, hogy meg akarja ütni a p ícsi vásárt.Nemde? /Folyt.köv./