Hetikiadás, 1928. január-július

1928-05-22 / 21 [1513]

A bi borszegfű. A eredeti tárcája. A

rta:' Szilárd Róbert. -Ejnye,ördög motollaiI Nem tudtok jobban vigyázni?.„..Na nézd! Most meg egyenest belelép abba a - drága szegfübokorba!... Jobban emeld a lábad,te fruska,ha nem akarsz méhány lépést kerülni!.-.. A nagyasszony.Nádasdy Tamásnak,a híres? törökverő főgenerálisnak a hitvese,ugyancsak indulatba jött,látván a három rokonlányka t végigszáguldani a virágos kerten. Vig hancurozús után ugy érezték,meg kell látogatniuk virágaival foglalatoskodó nagyasszonyt. Kihevdlt arccal versenyt szaladtak,ki ér ki hamarabb a tarka virágágyak közéT . Tőlük telhetően iparkodtak a nagy gonddal ápolt viragnégyszögeket és köröket megkímélni apró lábaik pusztításaitól,de a sietségben bele-belegázoltak a nagyasszony féltve őrzött kincseibe. -Nézd csak,nézd!- korholta őket szelid szóval. - Nem sajnáljátok a szép virágokat,hogy ugy végigszántjátok őket futás tokkal,mint a szélvész!... Milyen kár ezért a szép szegfűért,már alig vártam,hogy kicsattanjon.. i^Hogy lóg szegénynek a feje! Lehajolt a letört vigaghozjgyengéden simogató kézzel próbálta a- megsértett szárat felegyenesiteni.de hiába* A kis szegfűt végérvényesen elérte a sorsa. _2,Ne sajnálja nagyass zony, uz t a kis virágot,nő helyette száz másik! - próbálta vigasztalni a szőke Orsika.- Hiszen minden virágnak az a sorsa,hogy leszakasszák... A nagyasszony mosolyogva tekintett a hamvasu arcú szőkeségre. -Magad is igy szeretnéd már, ugy" -e ?...Már csak azt várod,mikor jön el a mesebeli herceg,hogy édes apátok rózsakertjéből leszakítsa a legszebb rózsabimbót!... Orsika a füle tövéig elpirult és zavarában tépegette az előtte álló bokor leveleit. Hamarjában nem is tudta,mit feletjen nagynénje tréfálkozására.Kapóra jött neki Zsuzsika kiváncsisága. -Miért sajnálja ugy azt az egy szál szegfűt,amikor oly sok másik is terem itt a kertben? -Azért,kis lányom,mert ezt a szegfűt a királynénak szántam. -Nem lesz jó másik is? Hiszen ez olyan sötétvörös,hogy majdnem fekete. Nem sokkal szebbek ezek a fehérek?...Egyik gyönyörűbb a más iknál. -Szépek,szépek!...De mit érek velük,amikor mar mindenkinek a kertje tele van fehér és piros szegfüvel.Biborszegfüje még senkinek sem volt nalnnk... Ali bég,aki a tavasszal követségben járt nálunk,csak nagy üggyel-bájjal tudott egy oltást magával hozni,azt is titokban hoszta el.**-' erzerumi pasa kertjéből. Ugy vigyáztam rá,mint a szemem fényére.Védtem hidegtől,forró napsugártól s repesett a szivem ÍZ örömtől, lát van, hogyan kap erőre, hogyan terebélyesedik nap-nap utan. Már alig győztem kivárni,hogy az első bimbó kifakadjon,legjobban szerettem volna siettetni a természetet...kost oda van szegény s srele együtt oda van az elsőség pálmája is, amit' királyné asszonytól biztosan elnyertem volna... A nagyasszony lemondóan sóhajtott. A lányok elszomorodtak, hogy szelesságükkel elrontottak jólelkű nagynénjük örömét. -Bocsásson meg,nénémasszony!- kérlelte csendesen Orsika.Nem akartunk kárt tenni s majd megkísértjük jóvátenni hibánkat... .Meglátja, mennyit segítünk a kertben... Körülnézett,, hol volna szükség az ígért segítségre. Egyszerre elhalványodótt, görcsösen megragadta #ádasdyné kezét és egész testében remegve mutatott a kert szélén zöldelö sürü bokrok felé.. -Jaj!...Mi az ott?- dadogta ijedten. A főgenerálisné a jelzett irányba - nézett,de seoamit sem látott. /Folyt.köv./ "aá, á>' "•''. •;,< aj