Hetikiadás, 1927. július-december

1927-08-30 / 35 [1512]

A törzskönyv jelentősége a lótenyésztésben. Az Onge által Konkoly Thege Sándor dr. szerkesztésében nem rég kiadott s az egész müveit külföldön terjesztett "Magyarország állattenyésztése" cimü propagandamunka "Lótenyésztés" cimö. második kötetében, majdnem minden ménes, leírásában olvassuk, hogy házi törzskönyvet vezetnek a ménes anyagáról. Ez mindenesetre örvendetes tény, mert a múltban szintén sok tenyésztésben tartottak néha igen diszes kötésű, vaskos törzskönyveket, amelyekben az első néhány oldalon kezdő bejegyzések voltak ugyan, de a további feljegyzések azután különböző okoknál fogva abba maradtak némely tenyésztésben. 'Igen nagy kár lenne, ha az ez időszak rint használatban lévő nagyszámú törzskönyv némely része újból hasonló szomorú sorsra jutna. Nem mondunk uj.at azzal, hogy a magyar ló külföldön mindig hires volt a múltban szívóssága, edzettsége és teljesitó képes ége révén, de egyúttal arról is híres, volt - aránylag csekély kivétellel, h«gy a külföldön megszokott árakhoz képest többnyire igen olcsó volt. Nem s«kan adtak vele származási levelet. És ha adtak is néhol, abban ugyan nem volt köszönet, mert ha sok mindenről volt is benne szó, ha a ló apjaként, szereplő állami ménnek a leszármazását négy nemzedékre visszamenőleg ki is mutatták benne, a szóban forgó eladott ló anyja származását többnyire szerényen elhalhatta az a pedigree/megelégedvén azzal, hogy annak nevét felemiitse. Volt olyan jellemző pedigrés, ahol az anya neve mellé odairták^hogy saját nevelésé, amely megjegyzésből egyJb származási adatok hiányában arra kellett következtetni, hogy ott törzskönyvet nem vezetnek. Ennél naivabb származási adat csak az olyan lehet, amely például elmondja, hogy az ismeretlen származású anyát a fehérvári vásáron vették és igen jó szolgálatot tett kettesben és négyesben. Az ilyen származású . ..'^levéllel ellátott lóért rendszerint nem szivesen fizet a külföldi vevő nagyobb árt, mert nyfci ez a ló csak annyit ér, amennyit külsőleg mutat. & belső értékére, amelynek ismeretére a tenyésztésbevétel céljából lenne szüksége, csupán a ló küleméből nem tud következtetéseket levonni. Pedig igen jól tudjuk a cmltból is, hogy a külföldre került magyar lovat nagyon szeretik ott tenyésztésbe venni, ami már abból is kitűnik, ho^y a kancát szivesebben veszik a heréltnél. A származás, de főleg a jó elődöktől való származást kellő részletességgel kimutatni tudó pedigrés- } ^Ji. —sokkalta nagyobb értékűvé teszi az eladó lovat. Ilyen pedigreel Csupán azok a tenyésztések tudnak kiállítani, amelyek rendes és pontos j ± törzskönyvet vezetnek anyakancájukról és azok ivadékairól. A törzskönyv megkezdése és gonddal való/továbbfolytatása alapjában véve könnyű és háládatos dolgg, mert hasznot hajt és amellett úgyszólván semmibe sem kerül. Csodálkozni kell tehát azon, hogy némelyik lótenyésztő vagy annak alkalmazottai többrebecsülik az ő saját kényelmüket, mintsem hogy hetenként néhány negyed-órát szenteljenek a törzskönyvbe való adatok bejegyzésére. A jól és gondosan vezetett törzskönyv haszna azonban a törzskönyvelt állat piaci értékének a fokozásával még nem merül ki. Ennél sokkalta fontosabb rendeltetése a törzskönyvnek az, hogy*a tenyésztés eredményeiről, a tenyésztésre használt állatoknak a tenyésztésben való minkénti beválása és az alkalmazott módszerek beválása felől kimerítő felvilágosítást nyújt és ilyen módon lehetővé teszi, hogy megjem felelő tenyészállatok idejekorán kiküszöböltessenek a tenyészkörből, hogy célszerűtlen eljárások megszűnte gsenek, anélkül, hogy a fölösleges idő és pénzpazarlás hibájába essék a tenyésztő. A törzskönyvbe vetett pillantás rögtön felvilágosít bennünket arról, vajjo... kedvező kilátásokat nyujt-e ez a származás. a* átörökítés egyenletessége szempontjából. Homogén ősöktől származó ^allatokról tudjuk,, hogy átörökítő képessé ük egyenletesebb, tehát csalódást okozó visszautasoktól nem kell annyira tartanunk