Hetikiadás, 1927. július-december
1927-08-23 / 34 [1512]
A s , r, PP)i z ö 11 ma gy a r nó t a. ki erdekeltek cs a magy...r ze n e barátai a belűgyminiszteriumhoz fordulnak, hogy ne hagyja nemzeti kincsünket sutba dobni. Régi majálisok, régi bálok elmosódott emléke sirva kisért, amikor az előkelő' pesti kávéházak mellett elhaladva fülünkbe csap és szivünkbe vág a dzsessz tébolyult hangzavara. .Alig néhol zokog csak fel panaszosan a régi-szép magyar zene a cigány nyíréttyüjén. Ritkaság manapság, ha a mélyérzésü magyar nóta felcsendül egy-egy ajkon- Es a csárdás: a tánc, amelyben a magyar vér lüktet, amelyben a magyar sziv heves, büszne' dobuanasa diktálja a tempót, - a csárdás is száműzve a tánctermekből. Idegen ial, idegen hangszer, idegen tánc mellett mulat a Vájjon, mi lehet az oka annak, hogy annyira felbecsülik ná- * lünk ezeket a . J- - selejtes idegen termékeket ősi multunkban gyökeredző dalaink és táncaink mellett? Miért nem tudják megbecsülni a Beethovennél is klasszikusabb nemzeti zenét? Es miért engedik, hogy a magyar zene művészei és a magyar kultúra egy speciális darabjának propagálói- cigáryzenészeink szájából kivegyék a kenyeret a gazdag külföldi országokból beözönlő dzsessz-bend zenekarok? Utánajártunk és érdeklődtünk az iránt, hogy mi lehet az oka ennek a csúnya lelkibetegségnek? _ Legelősorbari is a Magyar Zenebarátainak Országos Egyesületéhez 1cruulvunk. amely egyesület tudvalevőleg nemrégiben alakult és kimondottan azt tűzte ki feladatául, hogy a száműzött magyar zenének u.jbol visszaadja otthonait, legfokép pedig, hogy a magyar szivekbe varázsolja vissza. A kiválóan nemes colt szolgáló egyesület ügyvezető elnöke, Szilagyi Híre dr. a következőképen véli megoldhatónak a ker- Valóban - mondotta dr. Szilágyi - megoldást sür' get a kérdés. A közönség Ízlését rendkívül megmérgezte az idegen zene és ugy látszik, elfordult a nemzeti irány- tol. Most csak dzsessz-bendet kivan. J3s a publikugi neve, ? i a cigányt, a cigány viszont a publikumot. A Magyar Ze# iruxÁ .ué^arátQlá! egyesülete eddig is már vagy ötven városban és községben indított mozgalmat fiókegyesületeinek felállítására, ennek kereteiben énekkarok, zenekarok szervezése érdekében, abból a célból, hogy kizárólag a magyar zene és dal istápolásán dolgozzanak. Szerintem ugyanis a fő baj ott van, hogy a nép, köztük még a zene kultiválói is, nem ismerik a magyar zene nagymultu, mérhetetlen kincsekben gazdag tárházától. Ha tudnák, milyen kincseket mellőz- * nek és áldoznak fel a művészietlen, idegen divatzene kedvéért, nem hiszem, hogy ilyen könnyű szívvel * . volnának képesek a magunkét félredobni. Ki kell hát ásni feledésbe ment nemzeti muzsikánkat, visszamenőleg egészen a XV-XVI,-ik századik, meg kell menteni a pusztulástól nagyszerű értékeit. Ha azután klasszikusnak mondható zenev ' kultúránkat sorozatos hangversenyek rendezésével, zenetörténeti előadásokkal és propagandaün^opélyékkel a maga színpompájában, értelmi, érzelmi gazdagságában bemutatjuk, közkinccsé tesszük, közönségünk majd látni fogja a különbsége" és bűnbánóan tér vissza a nemzetj irányhoz. Ezt tartom az egyedüli célravezető módszernek,- fejezte be érdeke értekezését Sz ilágyi dr. - aneByel elérhetjük azt. hogy a nivus,idegen„zenS mellett nemzeti zenedarabjaink is megkapják méltó helyüket. Megkapjak az egyenrangúságot, ametyre mcltok.
