Hetikiadás, 1927. július-december

1927-08-23 / 34 [1512]

Szent I s tván napja ég az egészség. Mi köze van vájjon a két dolognak egymáshoz? kérdezhetik sokan. Valóban, ugy látszik, hogy a két fogalmat csak nagyon erőltetett módon lehet egymással vonatkozásba hozni. Ha azonban egy kicsit a kér­dés mélyére hatolunk, azt fogjuk lótni, hogy nagyon is időszerű, nagyon is megokolt, ha a nemzet egyik legnagyobb ünnepén a nemzeti múlt dicső­sége és a szebb jövő reménye mellett megemlékezünk az ember és az egész nemzet legdrágább kincséről: az egészségről is. Szent István napján a nemzet a szép. múlt emlékein gondolkodik: szemeink előtt elvonulnak a di­csőséges évezred minden magasztosságai, egészen a legutóbbi gyászos kor­szakig. De nemzeti kötelesség az 'is, hogy csendes fogadalmat tegyünk ezen a napon a régi dicsőség újból való felidézésére. Mas eszközökkel kell, hogy történjék ez ma, mint évszázadokkal ezelőtt, de az eszközök kögött - elmondhatjuk - egyik legfontosabb a nemzet fiainak testi ereje, kiváló­sága. Árháború véres feladatainak, a békebeli munka SZÍVÓS kitartással elérhető eredményeinek egyaránt az a feltétele, hogy a tömegek egészsége a lehető legjobb legyen. Ha tehát mi a nagy nemzeti ünnepen arra is gon­• dólunk - már pedig erre gondolni szent kötelességünk - hogy a nemzetek versenyében újból el akarjuk foglalni a minket megillető helyet, akkor arra is^ gondolnunk kell, hogy ezt csak egy testben-lélekben^ erósebb nemzedékkel érhetjük el. Ugyebár, milyen könnyen megérthető ezek után, hogy az Istvánnapi ünnepségek között ezek a gondolatok is eszébe jutnak a napi események krónikusának? Nem elég azonban mindezt megállapítani, nem elég a feladatokat ismerni, hanem arra is módot kell keresnünk, hogy e feladatok 'teljesíthetők is legyenek. Az egyes ember egészsége nem független a társadalom összességének egészségi állapotától. Minél több erős, egészséges, .testben-lélekben jól fejlett férfi és nő tudja Magyaroszágon forgatni a harc fegyvereit, vagy a csendes munka szerszá­mait, annál hamarabb elérjük ezt a célt, Csakhogy sokszor az egyén sa­ját hibáján kívül kerül olyan helyzetbe, hogy nem tud egészsége fölött őrködni, hiszen nem is ismeri azokat a szabályokat, amelyekkel számos veszedelmet el tud kerülni, viszont sok alkalmat fel tud használni ar­ra, hogy magát edzze, erősítse. Látnivaló tehát; hogy a művelődés, a tudás terjedése milyen fontos az egyének és így a nagy közösség egész­ségének fejlesztésében. Különösen Magyarországon áll ez az igazság, ahol bizony a múltban a széles néprétegek egészségügyi oktatásával nem sokat törődtek. Éppen ezért nagy örömmel kell üdvözölnünk azt a kezde­ményezést, mely Szent István napját is felhasználja arra, zogy a töme­gekkel élvezetes, inkább szórakoztató formában egészségügyi ismereteket közöljön. Már tavaly is szép sikerrel QZ ünnepre összesereglett töme­gek » élénk érdeklődőse közepette tartották meg azokat az előadásokat, melyek számos, megszívlelendő jótanácsot közöltek az egészség megóvá­sáról és fejlesztéséről. Az idén a színielőadások, filmbemutatók, rádió­közlések mellett még ingyenesen osztogatott ismeibető képek és füzetek is ugyanezt a célt . * szolgáltai, hogy a fővárosba sereglett idege­nek minél, többet hall janiik egészségügyi kérdésekről. Nem elég azonban, hogy mmaez egy napon es csak a fővárosban zajlik le, arra kellene törekednünk, hogy a Szent István hét a legeldugottabb kis falucskában is az egészség hetévé váljék, hogy,ezekben aznapokban az emberek az öröm perceiben "éppúgy, mint a dicső mait emlékeinek felidézésében, min­dig gondoljanak árrlris, ami a jovo Magyarország nagyságának egyik leg- . főbb biztositéka: az egészségesebb, jobb, emberiebb életre és ennek fel­tételeire .

Next

/
Oldalképek
Tartalom