Hetikiadás, 1927. július-december
1927-12-20 / 51 [1512]
Irta: MAYER JÁNOS £öldnivelesügy1 miniszter. Bárhova tekintünk is a világon,mindenütt a legnagyobb erőfeszítést láthatjuk a mezőgazdasági termelés minőségi és mennyiségi fejlesztése érdekében.Még azok az országok is,amelyek behozatalra szorulnak s amelyek termelése nem elég,sőt sohasem lesz elég a belső fogyasztás kielégítésére ,messzemenő áldozatokkal iparkodnak mezőgazdasági termelésüket javitani,a terméshozamot fokozni, a termékek minőségét jobbitani. Ily körülmények között természetesen Magyarország seh marad* hat tétlen.Nálunk a mezőgazdasági termelés a legfőbb gazdasági erőforrás.Ettől várhatjuk külkereskedelmi mérlegünk megjavulását,ettől függ az olcsó népélelmezés, a szociális bajoknak a legtermészetesebb orvosszere,-nekünk is meg kell tehát minden lehetet tenni,hogy a magyar szántóföld jövőben necsak többet,hanem jobb minőségűt is termeljen,de viszont a termelés maga sokba ne kerül jön. Az elgyengült gazdatársadalom képtelen maga e fe7adatoknak.megfelelni. Mint a magyar földmivelési politika irányitó jaj már évek óta azt a meggyőződést vallottam,hogy mezőgazdaságunk jövőjének megalapozása érdekében a kormánynak kell kezdeményezőleg fellépnie.Ezt az álláspontot sikerült a minisztertanáccsal is elfogadtatnom,amire azért volt szükség,mert megfelelő anyagi áldozatok nélkül ehhez a dologhoz hozzá sem kezdhetünk. A dolog legnehezebb részén igy keresztül estünk.Minisztertarsaim a legnagyobb megértéssel tették magukévá előtérjesztésemet.Szekután minden részletre kiterjedő programmot dolgoztattam ki,amely jelezni fogja azokat az utakat,amelyeken haladnunk kell,módokat és eszközöket,amelyek alkalmazása elkerülhetetlenül szükséges a mezőgazdasági termelés föllenditéséhez.A programra immár kész.Rövid idő múlva minden részletét ismerheti az érdekelt gazdaközönség,tájékozódhatik arról,hogy az állán mikor és mennyiben akar a mezőgazdasági termelő osztálynak segítségére sietni,hogy az felvehesse a versenyt és szilárdan megállhassa azokkal az országokkal szemben,amelyek szintén nemzeti érdeknek tartják mezőgazdaságuké nagyarányú fejlesztését. Most már tehát a gazdákon van a sor.A aiásodik lépést nekik kell megtenniök,nekik kell szivvel-lélekkel magukéva tenni a fóldmivelésügyi koraiány jó szándékát.A legszebb programúi is csak kkkor ér valamit,ha azt a gyakorlati életbe átviszik. Országos megmozdulásra van tehát szükség.Aki tétlen marad, az bizonyos,hogy dragan fizet meg értő,aki viszont-nagyobb buzgalommal csatlakozik zászlóm alá, annak több lesz az erkölcsi és' anyagi haszna. A programm felöleli a mezőgazdaság minden agat. Reformokat akarunk ugy a növénytermelésben,mint az állattenyésztésben,de ugyanazzal a szeretéttel karoljuk fel a kisebb gazdasági agakat is,mert a jelek arra mutatnak,hogy a mezőgazdaságban eddig például mellékfoglalkolának tekintett baromfitenyésztés, vdgy méhészet, vagy selyemtenyésztés stb., ha azt kellő szeretéttel karolják fel,szintén oly bőséges anyagi javakat tud az ország minden gazdájának juttatni,mint a főbb gazdasági ágak,amelyekre elsősorban kell figyelmünket forditani. Melegen kérem tehát gazdatársaimat,legyen mindenki hűséges és szerető munkatársam. Amint a termelés föllendülésével növekedni fog a teherbiróképesség,szaporodnak az állam bevételei,azt hiszenn nagyszabású akció keresztülviteléhez szükséges anyagi eszközöket is meg fogja' sokszorozni a törvényhozás. Szeretném látni,hogy a magyar gazdaosztály rövid egy-két esztendő leforgásával eljusson a békebeli bőséghez és jóléthez. Ez a bőség,a jólét lendületet fog adni az iparnak,kereskedelemnek is,amikor tehát mezőgazdaságunk jövőjének megalapozása érdekében munkához fogunk, az egész ország jobb jövőjét alapozzuk meg. Vájjon akad-e magyar ember,aki ezt a jobb jövőt sMvüál nem óhajtaná ?
