Hetikiadás, 1927. július-december

1927-12-20 / 51 [1512]

-meg a neve is csut. ^™ • -De a jany, a jány,fiam az szépség! A költőben tovább dul a bevallatlan alkudozás.Szontag Pál tovább szorítja a hurkot: -Análkahoz gyöngéd versfüzért írtál barátom, Tudod-e.hogy én is megtettem? -Te is? -Én is.A tiédet elfogadta,de az enyémet megdicsérte.Ugy monda,irnék egyszer valamit virágtól számára.Erre ajanlottam,hogy a kankalint labazom versbe. Lehetetlen.A költő lelkének lehetetlen. -Amálka ?! f Akétség lován,nyereg alatt puhul a csalódás.Szontag Pál tudja ezt és még könyörtelenebb a szeretete.. -Igen.- Ugyebár ezt már azóta,hogy lóra ültünk Pozsonyban, el akartad nekem mondani Imre? -Én akartam? -Te akartad.De természetesen nehéz a költőnek balsikerei,r-ől vallomást tenni. Vérig sérti még a föl ben gyökerező embert is az ilyen finom kezelés

; Madáchban az istenek vére forr, - könnyen állit be önmagához: - Hát igen.Amalka tetszettemért édes'. Megnéztem Idát is. De ő hideg.Megnézek mindene lányt,mert azt keresem: a leányt

,az asszonyt

. -Micsodát?! Őket

.Mjnden utamban,keltemben. -Megtalálod-e ? -Hiszehl; - ez ad kedvet a kereséshez. És Szontag Pali a jóharát érzi a bánatos elfakadáson,hogy a szeretet operáló késeivel mélyebben vágott a kelletén,1.De nem kér bocsánatot, atyasan folytatja-: .-'* ". '. '• -* .. -A hitedet meg fogod őrzeni Imre. -Te tudodmhogy kit keresek? -Keresd a szépet,a jót, az édeset, a bajdust.a szellemest, az érdekest: a férfi örömét

, keresd a téged megértőt,a háziast, a jó gazdaasszonyt és jó anyát; kereed a költemén

yt.Aki reggel korán van talpon és este elmélyed a klasszikusok bölcseletébe,Keresd a gyermekeid szülőjét,

az asszonyt

,ki a világegyetem céljait öntudattal melletted veszi gyakorlatba. Keresd a tökéletes lényt

,az eszményt.A fcenned fogamzott képet rtflunk

.Keresd Madách I mfé

t a költőt noi vetulésben . A csalódásaid keresed, a rajtavesázt e s e i c megbocsátásai '. . azt,mit eddig egyikbe se találtál. Keresd... -Megtalálom.Meg kell találnom Pali! - messzeterülő ^hajjal sóhajtott az ember. # -Amalka és Ida utan talász még egyet mast Imre. -Ugye igen? -írva vagyon Imre. A morotva túlsó lankáján még egyszer óvta Szontag Pál barátját a költőt. -Keress! - Csak költeménynek ne ird hát a sorsod,mert aszerelni elméiéitől tragédiák lesznek . gyakorlatban. X' X X /.1854./ :. sors módjával tárgyalt Madécchal. Kezelte .Vitt e .Ahcny azok kiérdemlik tőle,kik költőnek mertek elibe állani.Fráter György szép unokahugát Fráter árzsőkot megtestesült kérdésnek nevelte eléje és választ sem várva hagyta vele. Imre gyors keresésben szagolt a virághoz és fiatal mámorban feleségül tépte magának.Hisz ezt a leányt*- kereste.Igy vallotta magának.Arról se tudott,hogy az elszórt,rendezetlen gondolat rajzásból fürkészet elő valamicskét.Nem az ember! a költő éhségének. A sors,ha valóban van ilyen valami,igy játszott ezzel az élettel. * A/Z asszony a saját szivéwel.Az egyszeri Qsnek,a 1,1 agy Barátnak a feje akkora volt,hogy az európai politika szeszélyei között magyarhon minden ellenségét felégette benne.A leanyunokában a sziv tengett tul. /ffolyt.köv./ ) P/T