Hetikiadás, 1927. július-december

1927-12-20 / 51 [1512]

Gyermekszív. ORSZÁGOS LEVÉLT/ÍR A kis leányom ijedt két szeméből szekció Hangos sirassál könnyzápor pereg, Az ablakon át nyelvetöltött raja És megdobálta két suhanc-gyerek. Bár tréfa volt,bosszankodom miatta, No várjatok csak,megtanítalak! S az utcán termek haragos irammal, Amerre a két csöpp bűnös szalad. "Megcsíptelek,betyárok!" S hozom is mar A szepegőket ablakunk alá, "No mostj kislányom,mondd meg,melyik bántott, S nádpálcával ver apuka rá,'

r Az én Katóm csak nézi,nézi őket, -Ríszket mindkettő,se élő,se holt,S szemét esdöen rámérne Ive mondja: "Apácskám édes ... ez egyik se volt." Szilágyi Imre dr. A karácsonyi számhoz! , Ébresztő. Azok a szótlanul hordozott vagyak, Elfojtott sohajokj keserves könnyek, ,i Ugy tetszik.köröttünk életre válnak, És egybefonódva itt hömpölyögnek. * Nem némák többé,nem birnak várni, Nem tudnak túrni,köve tetőznek! Életre pezsdülő lelkek verik fel megriadt csendjét ^ zizegő ősznek. Az Úristen küldte,az Igazság hozza: Napfény derűje kél,oszlik a para, á minthogyha közöttünk daliás időknek Sirjaból éledő szelleme járna. Innen is jönnan is,ahol csak magyarnak Bölcsője ringott a megcsúfolt földön, Megtépett térképen: hegyek mozdulnak^ Vizek indulnak és nyilik a börtön. Azok a szótlanul hordozott vágyak, Elfojtott sohajók*keserves könnyek, Ostorrá,acéllá,fegyverré válnak! Résen légy magyarom! uj idők jönnek. Szilágyi Imre dr. A karácsonyi számhoz. Lehunytak ablakszemeket A zsúpfödeles kicsi hazak, A falu alszik,nyugalmára A rezgő csillagok vigyáznak. Csend és béke körös-körül. Agyamnál komondorom ül, S a holdvilágnál arra les, Hogy egy tétova éji lepke Fejünk felett szállást keres. /Folyt.köv./