Hetikiadás, 1927. július-december
1927-11-01 / 44 [1512]
Hiába minden naturali zmue, realizmus, verizmus ís hogy a végletekre ugorjak - minden kubizmus és dadaizmus: az egyetlen, ami állandó és elmúlhatatlan, az az idealizmus, A tö"bbi mind csak ettől eltérő eretnekség, szekta és zendülés, amely el-^l^Jcapis az embereket, egy időre, hogy aztán újult erővel elfgglalja az emberiség szivében és isléséban tr Ónját az ideali zm&s.Az emberek gondolkozásában az idealizmus nem sz.-rvezett egyház, n- m törvényk^őrze inté znériy , ha ne a titokzatos vágya, öszV'.fc, hitvallása a halandó embernek. Paradoxonnak látszik , de ki merem mondani, hogy egyetlen reális tartalma az emberi életnek az idealizmus. Nem tudom, volt-e kor.' , amelynek ár ami a tai jobban megtagadták az idealizmust, mint e* a mienk, mely homlokán az önzés bélyegével ját az utcán, templomban, fóromon, társadalomban és szövetkezetekben egyaránt. Je nincs, aki minden pillanatban kész ne volna e kor ki csapongásait és ezertelenségeit ostorozni.A tőke a proletárt,a proletár -a tökét, a gazda a kereskedőt, a kereskedő a gazdát, a hitetlen a vallást, a buzgó az Istentagadót, a szegény a gazdagot, a gazdag a szegényt s igy tovább.Pedig mindenik, mikor kikel a másik ellen, ideális állásponton áll. Mert mi az Idealizmus?Az összesség kultusza a részletekkel szemben.A nemzet szolgálata a politikában, az irodalomban, a művészeteidben, a polgári életben. Az idealizmus összefoglaló erő, a realizmus szét bontó erő. De ne tessék azt hinni, hogy én itt az idealizmust a realizmus rovására magasztalom. Egyik olyan szüksége az életnek, mint a másik.A realizmus a test, az idealizmus a. lélek . r Nem, le he t, hogy egyik akármelyik - erőszakosan vonszolja a má aj kat. Minden'*, .nek megvan a maga rendeltetése,mert egymás nélkül egyik sem él meg-A baj ott kezdődik, amikor a test hajtja ig#jába a lelket, ami mind a kettéjöte vesztére van.Az életet az ember fogaton futja be. A realitás a szekér, s a két ló.A idealizmus a kocsis.Á balesetek, kisiklások, felborulások ott kezdődnek, amikor a lovak nem engedelmeskednek e kocsisnak. De ezek csak nagyképű frázisok, és többé kevésbbé helytáll 0 hasonlatok*A dolog ugy áll, ahogy az öreg Sokratesz tanította, amiért Arisztofanesz egy vígjátékban csúfosan elbánt vele,, mert akkor már a görög kultúra és közélet kezdett nagyon reális lenni Ízlésében és gondolkodásában. Azt mondja Sokratesz, hogy semmi fogalom nem létezik a földön a maga tökéletességében. Mindenikhez keveredik valami reális salak.Nincs a földön tökéletes szerclem,nincs tökéletes barátság, hűség, s zer étét. Grondolota c müvé sz nt sincsen tökéletes. Mindennek, ami a földből terem/ mi is onnan valók vegyünk/ legalább is van egy kiAföldszaga.De minden fogalomnak, Szépségnek, jóságnak, erkölcsnek, vágynak, megvan valahol a. felhők felett a maga eredeti mintája, tiszta^ salaktalan tökéletességben* az* ideál* A szerelem ideálja, a hűségé, minden fogalomé. Ügy gondolom, az'" járt az öreg bölcseiké d őnek a fejé- ben, hogy az istenek mint szűz, és szeplőtlen aranypénzt adták az embereknek az ideákat, melyek-azonban/mihelyst forgalomba hozattak,-az ember ok piszkos kezétől nem maradhattak meg eredeti tisztaságukban. üJrről i rta meg Ari sztof anesz a. Felhők cimü vígjátékát, aelynek elején Szokaustesz/fönn - nint ma mondanók - ? szuffiták magasságában egy kosárban ttl **s filozofál.Mert ez a legpraktikusabb minden idők bölcselkedő! között, a görög komédiairó szerint, a " felhők közö Ct # járt .Onnan azután 1 pottyantotta őt a . vígjáték 8 földre alaposan. Pedig ^ mégis csak az az idealizmus, ha azt képzeljük,hogy fenn az Isten trónja körül ott él minden fogalom, mint tiszta idea. Azt tartom, az angyalok nem is lehetnek mások, mint : mi fogalmaink makulátlan aegtestttattfcéaei. / folyt, köv./
