Hetikiadás, 1927. július-december

1927-11-01 / 44 [1512]

Állati t

.jS2tön és a rádiói KcgXi Sí. £ Ü s. ekn. Az állati ösztön tanulmányozása körül, bár a nagy francia tudós H,?abre egész élete komoly, tudományos működését ennek a CFO d^latos misztikumnak a földerítésére fordította, tulaj donképen még ma sem jutottak előre a tapogatózásnál;

M

ert az állati " psichika" - ha lehet ezzel a kifejezéssel élnünk a valóságban sokkal n< hezebb és megközelithe tétlenebb problémákat tár elénk, mint; az emberi ^degagy és xxxks lélükinükaaé^ i mert hí seen a. tanulmányozás körül tisztara ?. mi emberi gondolkodásmódunk, lggikánk és -ítéletünk az irányadó* A komoly tudósok réséére éppúgy az emlitétt Pabrej mint a témával szintén foglalkozó Moreaux afbé , a neves francia természettudós végső konklúziói szerint az állati ösztön lényege,"működése és eszközei ma még teljességgel megoldatlan probléma, ami azonban nem jelenti azt, hogy az eddigit elfogadott számos felfessek -. - egyike, vagy másika csakugyan nem az igazsághoz járna közel. &pp ezért különös érdekességre tarthat számot, az a kis elmefuttatás, amely Moreaux abfcé tollából nemrég látott napvilágot. Vájjon miképpn tudja magát tájékozni o^i röptében a postagalamb - kérdi a tudós pap cikke elején - nemcsak nappal, de éjjel szuroksötétségben is *V&jjon mi mutatj a még neki mindig a legrövidebb legegyenesebb utat otthonához? Hogyan t'Iáinak visszaá évről-órre pcntosan a költöző m darák, a fecske, a gólya tavalyi fészkükhöz, bármely távoli vidékről repüljen-k is haza. Pedig - ez sokszor megfigyelt ésx megállapított tény - gyakran egész m-'s irányból érkeznek meg, mint amelyben ősszel elindultak, A mi költöző madaraink közül például a gólyák ?gy csoportja harmadéve ősszel a Baleári szigeteken át vonult Algir felé.Ugyanez a csoport a tavasszal Szicílián keresztül jött hazai Dr- hogy nocsak madarakról szóljunk, itt van a monacói pályaudvar angoramacskája, Zuzu.Ez a macska egy ideig az elsőosztályu váróteremben szerétett

%

éjjelezni.Az utasok azonban, akiknek ruhája"az elhullatott fehérszőrsz-'lakáiéx felszedte, panasszal fordultak emiatt a főnökien, aki több sikertelen ^lüzési kisérlet után elhatározta, hogy végleg túlad az álla ton. Zsá kba oa omag oltatta, s ?.z egyik vonat vezetőjének azzal az utasítással adta át, hogy az olasz határon tul eressz-) szabadon. Igy is történt. Alikor a zsákot eloldották, a megt fállat ugy elfutott a mezen, mint ^nyul.S csodák csodája néhány 'órával később a monacói állomáson a főnök alig hitt szemének , amikor Zuzu, az olasz határra toloncolt cica, nagy öromm 1 ugrott ci elibe a berobogó vonat paklikocsijáról, amely Olaszországból jövet Jarseillc felé tartott.A macska" egyszerűen visszautazott, haza..,.. Vagy emlit-?ük-e a denevért, amely rendkívül tökéletlen látó szervei dacára mégl.p röptében fogja el a táplálkozáshoz szükséges rovarokat , szóljunk-e azokról az éji bogarakról és lepkékről,amelyek sötét éjjel visszatalálnak torsukhoz, otthonukba, lónéhány kilométernyi kirándulás után. Mindezeknek* a csodálatos tüneményeknek magyarázatául azt a hipotézist szekták emlegetni, hogy az állatok nagyré szenek egy külön ha t od ik érzéke, a tájékozódás képessége volna meg, ámt azonban lényegében csak a szavakkal való játék s épp oly kevéssé érthető,mint maga a tünemény, A tudósok képzuiőkehetsége azonban folyton ujebb hipotézisek atánKk-atat, s igy érkeztek el a legujebbhoz, az állati r'dióhoz.S most ne mosolyogjunk. . . Ezt f» fel tevés Pabre maga sem tart j s a

pri ori elfogadha.tatla.nnrk. .. Kegy az állati ezervezet nem lenne képóf" kibocsátani, falfogni s - megért-ni a rádióhullámokat? ' iolyt. köv./