Hetikiadás, 1927. július-december
1927-09-13 / 37 [1512]
Nagy Emil nyilatkozata a Rothermore-akcióról, külföldi tapasztalatairól és a hálairatok átadásáról. A Rothermere-akció ügyeken munkatársunk felkereste Nagy Emil volt igazságügyminisztert, országgyűlési képviselőt, aki a legutóbbi öt hónapon keresztül erős politikai tevékenységet fejtett ki Anliaban.es számos előadásban magyarázta meg az angoloknak a nemzetünket ért égbekiállté sérelmeket. Megkértük Nagy Emilt, hogy tájékoztassa a magyar közvéleményt azokról a lehetőségekről, amelyek külpolitikai tekintetben előttünk állanak. Kérésünkre Nagy Emil a következőket mondotta: - A bennünket ért rettenetes sérelmek orvoslását a magyar emberek eleinte törvénytelen utakon mozgó irredentizmussal gondolták elérhetőnek. A trianoni békeszerződés,, mint óriási fejbeütés érte a háború előidézésében teljesen órtdian magyar nemzetet és igy nem csoda, ha a magyar lélek, amely feljajdult a megaláztatások és a csapások súlya alatt, az erőviszonyok iránti tájékozatlanságban még ekraz itbombákhoz és hamisfrankok' gyártásához is folyamodott, - Hamarosan rá kellett jönni a magyar közvéleménynek, hogy ezek nem azok az eszközök, amelyekkel igazunkat kivívhatjuk. E z t követően a szélsőséges magyar természethez képest . nagymértékű csüggedés és elernyedés következett és a magyar már-már lemondott arról, hogy emberileg belátható időn belül orvoslást kapjon. Többen voltunk olyanok, akik semmikép sem akartunk belenyugodni ebbe az állapotba. Sok magyar emberben élt az a meggyőződés, hogy amint a háború nyomán még létező gyűlölködés lassan elmúlik és amint a világ intézői lassan tisztábban fognak látni, akkor nekünk meg kell ragadnunk mindazon békés eszközöket, amelyekkel az eurépai civilizáció mai elrendezettségében sorsunkon segíthetünk. - Mint többeknek, nekem is az volt a véleményem, hogy o tekintetben a kezdeményezés csak Angliából indulhat ki. Angliához bennünket ezer éves emlékeken alapuló nagy rokonszenv köt, amely kölcsönös, A kommunizmus és az angol közvélemény félrevezetése idézte elő, hogy a magyar terület olyan borzasztó mértékű' megcsonkításéba belement Anglia, amilyent a trianoni békeparancs magában foglalt. - Az angol közvéleménynek, beleszámítva még az' előkelő politikusokat is,' tulajdonképen alig volt sejtelmük arról, hogy Ma gy c'r országgal mi történt, de különösen az volt a baj, hogy semmi módját nem látták annak, hegy az elkövetett igazságtalansá-' gokon ujabb európai felfordulás nélkül lehessen segiteni, A külföldre kikerült irredenta, térképek egy szörnyű tragédia gyászát mutatták, azonban senki sem tudta,, mikép lehet hozzáfogni a helyzet orvoslásához . - Az volt az általános hangulat, hogy a Wilson féle elvek végrehajtását többé már visszacsinálni nem lehet. - Sok vita közben arra jöttem rá, hogy olyan magyar külpolitikai orientációt kellene teremteni, amely számol a lehetőségekkel éa a lehetetlenségekkel. így jöttem rá arra is, hogy nekünk E ur ópa jelen viszonyai közt nem lehet távolabbiekvő célt kitűzni, mint azt, hegy bebizonyítsuk a világnak, hogy a trianoni békediktátum bűnös módon, megtévesztéssel sokkal messzebb ment, sem mint azt Wilson elvei előirták,
